Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Die Rumänen und ihre Ausprüche írta Hunfalvy Pál - I. közl. 249

256 TÖRTÉNETI IRODALOM. 2-49 a XIV. században is voltak góth püspökök és metropoliták.. 335-ben a góth király a vandalokat elűzvén, kényszerítette Pannoniában keresni lakhelyet, melyet azonban a 60 év után a sarmaták (jász-sarmata), egy, a dákokkal rokon nép foglalta el, a kik nem sokára egész Dákiában elterjedtek. Mikor Constantin császár 358 körűi a Tisza vidékein lakó sarmatákot a mai Oláhországban lakott taiphalok segítségével legyőzte, már alig hallszott a dák név s még kevesebbet lehetett tudni a római gyarmatok maradványairól, pedig ha lettek volna, a császár, a ki a telet sokszor töltötte a Szerémségben, bizonyára észrevette volna,. Hermanárik, a keleti góthok királya herulokat, szlávokat, vendeket stb. vetett hatalma alá, a mit a hunok törtek meg Balamber fővezérök alatt 375-ben ; népei közül sokan menekültek, de a herulok és gépidák a győztes hunokhoz csatlakoztak, s a hun birodalmat a Fekete-tengerig terjesztették ki. E sors érte a nyugati góthokat is, királyuk Athanárik elébb a Kauka-Land (a belső Székelyföld hegyes része) hegyei közé menekült, de ott sem tarthatván fen magát, kincseit a Bozza-vize mentén, Piátroassa mellett elásva, népével együtt a Dunán túl a rómaiak védelme alá menekült, s minthogy Athanárik kincseit később megtalálták, következtethető, hogy a nyugati góthok a mai Székelyföldről és Barczaságról a tömösi szorosan menekültek Oláhországba a Duna mellékére. Kauka-Land földén a góthok megérkezte előtt sarmaták és szlávok is laktak, a kik a hunok megérkezte után is helyt maradtak s azok szövetségeseivé lettek. »A hunok - írja Hunfalvy — elébb a mai Oláhországban laktak, onnan átkelve, a Tisza vidékén terjedtek el, míg a keleti góthok Pannoniában verték fel sátraikat, A gépidák a vandalok helyein, a három Kőrös és Maros között telepedtek meg, a hol szintén voltak sarmaták. A magyar síkság régi lakosai, a jászok, a, hunok alatt eltűntek, hihetően azok közé olvadtak be.« A hun fővezérek rövid ismertetése után Hunfalvy Priskus konstantinápolyi császári követnek Etelénél tett látogatásáról ad érdekes részleteket. Egy barbár fővezérről sem birunk a népvándorlás egész hosszú folyamában oly hiteles tudósítást — írja ő — mint a minőt e követ 448-ról Eteléről fenhagyott. Ebben Etele egészen másnak tűnik fel, mint a minőnek a történetírók eddig leirták. Hunfalvy azonban csak ama részleteket adja, melyek a nagy hun birodalom ethnographiai viszonyaira vetnek világot. »A követség — úgymond Hunfalvy — Margum mellett, a Morva kiömlésénél kelt át a Dunán s ért el annak bal partján oda, a hol ma Kubin van. Körülbelől Fejéregyháznál (Weisskirchen) találta Etelét, a ki oly nagy kísérettel vadászott, melylyel a Dunán át betörést is hajthatott volna végre. A követségnek több folyón át