Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Bogár István és Bogárfia Márton. (Képek a XIV. századból) 217

BOGÁR ISTVÁN KS BOGÁRFIA MÁRTON. (Képele a XIV. századból.) Minister, ministerialis, ministralis, mitiisfrallus, ministrarius, ministrellus, ministrerius azonképen mint a servus és serviens a középkorban alárendelt vagyis szolgálati viszonyban álló egyént jelentett. Nálunk Magyarországon azonban a minister és a belőle képezett, elősorolt elnevezések csak kivételesen divatoztak; ellenben a servus és serviens annál nagyobb forgalomnak örvendett, azon megkülönböztetéssel mégis, bogy míg a servus párjával, az ancillá-Yal igen sokszor rabszolgát és rabszolgálót jelentett, a serviens szó minden szabad szolgálattevőre ráillett,a legutolsó házi szolgától kezdve a legelső nemes úrig, tudva levén, liogy a nemesek összesen a »király szolgái« gyűjtő név alá tartoztak, amenynyiben kötelességük volt urokat, királyokat fegyverrel szolgálni.1) A közönséges serviens jobbágyi, vagy ennél valamicskével niagasb fokú minőségben szolgálta urát, kitől ezen szolgálata fejében hűbérképen 10 - 20 holdnyi telket (mansio) bírt. A pannonhalmi apát e nemű szolgáiról bővebb tudomással bírunk. Találunk közöttök udvarnokokat, tárnokokat, hirdetőket (precones),'postásokat (servientes in íegationibus in equis propriis), belső szolgákat (cubicularios), fiirdősöket (qui tenentur reficere caldaria), kovácsokat, esztergályosokat (tornatores), kerékgyártókat (carpentarios), vargákat (pelliparios), tímárokat (sutores ; az eredetiben van így fordítva e szó), szakácsokat, sütőket, mosókat, szentség- és kápolna-hordozókat, harangozókat, halottbemondókat és sírásókat (exequialis), halászokat, révészeket, vinczelléreket és szőllőmíveseket (vinitores et vineae cultores), pinczéseket (cellarios), pásztorokat, csikósokat, lovászokat, lovas ') »Nobiles, qui servientes regis dieuntur«, úgymond Rogerius mester, a Carmen miserabile szerzője, valaminthogy a nemesek magok is így nevezték magokat: Universi servientes regis.« Arptlilkori áj OknU. XT, 240.