Századok – 1890

Értekezések - PÓR ANTAL: Bogár István és Bogárfia Márton. (Képek a XIV. századból) 217

HOGÁI! ISTVÁN szolgákat és fuvarosokat (eipiestres, curriferi), aratókat, kaszálókat ós favágókat (bucharios vagy buchardiones ]

) stb. De nincs szándékomban e cselédségről ez alkalommal bővebben értekezni. Hallgatással mellőzöm a várszolgákat is, kikről feledhetetlen barátom, Pesty Frigyes a magyarországi várispánságok történetében oly bőven tárgyalt, nem feledvén ki azokat se, kik fegyveresen ugyan, de csak kabátban (in cabatis) szolgálták a királyt, és kiket — miután megígérték, hogy teljes hadi fegyverzetben (in armis militaribus) készek szolgálni, érdemeik elismeréseűl a szent-király jobbágyai sorába emelt IV. Béla.2) Ezúttal a serviensek hosszú és tarka sorából két hadi tisztet kívánok bemutatni, kikkel Anjoukori tanulmányaim közben ismételve találkoztam. Bogár István és Borjárfia Márton közös hivatásokon felül neveik hangzására is rokonok egymással, s elsőben ezen sajátságokkal vonták magokra figyelmemet, melyet közelebb ismeretségökre jutván.— teljesen juegérdemeltek. Rájok a serviens szó nemesebb értelemben illik. Állások hasonló azon német birodalmi vagy franczia ministralisok állásával, kik alvezérei, altisztjei, csapatvezetői voltak uraiknak. Hadértő férfiak, kik egyes csapatokat rokonaik, barátaik és szabadosaik körében gyűjtöttek, fölfegyvereztek, fegyelemben tartottak, vezettek.3) Többnyire kisebb módú emberek, jóllehet találkozunk közöttök előkelőkkel is. így Lipóczi Demeter tárnokmester egyik serviense a Kállayak őse vala. A Rumyak szintén ily alárendelt állást fogtak a Német-Újvári grófoknál, kiknek számos serviensét ismerjük. Járt-e megszabott előny, példáúl fizetés vagy zsold szegődségökkel ? megmondani nem tudnók. Bogár István példájából úgy látjuk, hogy csak pártfogás, közelebbről meg nem határozott kcdvezés járt vele. Ez azonban hogy nem maradt puszta sző, J) Árpádkori új Okmt. II, 1. VI, 536. köv. — Tudom, hogy jeles tudósunk, Gérevt Kálmán más nézeten van a bucliariusok iránt; ö pohárnokoknak tartja őket. (Károlyi Okit. T, 101.) De kútfőm (Mnigne, Lexicon) e szót nem a pohár-ból, hanem a franczia lâche-bői, a. m. fatuskó, (középkori latinsággal hucha) származtatja (innét bûcheron, favágó, középkori latinsággal bucharius) s hozzá teszi: »Bucheria in monasteriis balia seu praepositura, <piae circa lignationem ad monachorum usus versatur. (Inn. III. PP. Ep.)« így érthetőbb, ha némelyek »de bucharioruin conditions« a vadászok közé vétettek fól. 2) Árpádkori új Okmt. VII, 135. 3) »Post baronum ordinem vnvassoros, id est minores capitanei, qui et proceres sive ministrarii dicuntur, locum sibi vindicant simplicem militiam transcendentcm«, mint Petrus de Audio után Maú/ne Lexicona őket kör ill irja.