Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - V.: Péczeli József meséi kiadta dr. Takács Sándor 173

TÖRTÉNETI IRODALOM. 1 77 fejtegetés menetét, a mivel sokat árt a műve középpontját képező személyiség iránti érdeklődésünknek. Pedig mindenütt meleg rokonszenvvel kiséri hősét s jóformán föltétlen dicsérője annyira, hogy még Kazinczyt is nagy elbizakodottsággal vádolja, a miért meg merte támadni a Péczeli fordításainak hűségét. Felfogásának e részében kétségkívül sok igaz van, de annyi bizonyos, hogy Péczeli gyors dolgozásában is nem egy hibát födözhetett föl a hasonlíthatatlanűlkényesebb s finomabb ízlésű Kazinczy. A különböző szempontok megvilágítása lett volna itt a szerző főfeladata, a melyekből Péczeli és Kazinczy kiindultak. Csakhogy ezt Takáts alig érinti. Hőse iránti rokonszenve némi elfogultsággal tölti el a többi írók érdemei iránt s a szerző, úgy látszik, arra érezte magát hivatva, hogy igazságot szolgáltasson Péczelinek, a kit nem lehet tagadni — irodalom-történetíróink nem is méltányoltak eléggé. Nem hibáztatjuk Takátsot felfogásának általánosságáért, de a részletekben, úgy tetszik, épen nem tudta megtartani a helyes Ítélet arányait. Csak egy pár példát idézünk e szerintünk téves felfogásának részleteiből. Bessenyei György munkásságát gyengének, szűkkörűnek mondja s Ballagi Aladárral Orczyt tartja a megindúlt irodalmi mozgalom vezetőjének. Mi helyeseljük abbeli nézetét, hogy az újjászületés egész érdemét nem lehet kizárólag Bessenyei Györgynek tulajdonítani. E nézet fölemlítése annál érdemesebb a komoly megfontolásra, minél inkább erősbödik még napjainkban is amaz elfogult, semmikép meg nem állható, teljesen tarthatatlan felfogás, a mely egyetlen emberből akar irodalmat teremteni, a mely a Vörösmarty, Petőfi, Arany működése mellett annyi más jeles írónkról megfeledkezik, s hogy csak a kiválóbbakat említsük, nem veszi észre a Bajza, Erdélyi János, Tompa stb. működésének üdvös hatását. De bizonyára a mult században megindúlt nagy mozgalomnak, ha nem legtovább munkálkodó, de legelső irányzója kétségkívül Bessenyei György volt. O tűzte ki először a zászlót s úgy indultak a többiek utána. Azonban ez nem azt teszi, hogy az egész mozgalom minden érdemét neki tulajdonítsuk, hanem csak azt, hogy a kezdeményezés bátorsága,határozottsága legfőként nála nyilatkozott először hathatósabban. A szel lemi mozgalmak más terén is észlelhető az nem egyszer, hogy a kezdőt az utánzók tehetséggel s hatással fölülmúlják. Például Kazinczy irányának bizonyára Kölcsey tehetségesebb költője, mint maga a mester volt, mégis Kazinczyt tartjuk s pedig joggal ez irány legfőbb képviselőjének. Vagy Kisfaludy Károlynál bizonyosan Vörösmarty sokkal nagyobb hatást tett, kimagaslóbb alak is nála, de a nemzeties irány feje, illetőleg első nevezetesebb képviselője mégis Kisfaludy Károly. E tekintetben tehát, tán nem