Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124

VÉGRENDELETE. 135 a nyíregyházi rész és a megy esi tartomány, Iriny, Hegyes, Apa, Tótfalu, Berzeneze s több más faluval. Heghagyja tehát végrendeleti megbízottjainak, Hacskássy Hihály és Petheő István deáknak, ki titkára volt, hogy halála után azonnal hivják össze rokonait Ecsed várába s komornyikja Bánchy János előadván a tárházban őrzött okleveleket, miket ő nem igen olvasgatott s nem is igen tud hozzá, ahhoz értő emberekkel olvastassák meg s a mely jószágok fiuágat illetnének, azokat haladéktalanul Báthory Gábor és testvéröcscse András kezébe bocsássák, a leányági javakat pedig végrendeletében megnevezett leányági rokonai között egyenlőképen oszszák meg. E rokonok voltak első sorban : testvérhúga Báthory Erzsébet Nádasdy Ferenczné, Várday Kata Nyáry Pálné s ennek első házasságából származott leánya Telegdy Anna, Figedy Borbála Pogány György né és Figedy István, kit azonban csak abban az esetben számlál örökösei közzé, ha jó útra tér és magát megbecsüli, de ha »lator lészen«, egy lónál és ezüstös szerszámnál egyebet nem hagy neki, hadd menjen dolgára és keressen többet. Nem csekély gondot okozott az országbírónak az a körülmény, hogy okleveleinek egy része a háborús időkben, midőn »Ecsed vára is elein sok idegen kéznél forgott«, elpusztult, sőt még némely rosszlelkű atyafiak is eltékozoltak azokban. Vádolja Báthory Zsigmondot, hogy fejedelemsége idején »nagy istentelenül még az donatiókat, privilégiumokat és minden leveleket, kik az somlyai tárházba voltak, atyafiait kiűzvén jószágokból Bocskay, Jósika tanácsára és egyéb istentelenekére törvénytelen az leveleket mind megégette és jószágokat idegeneknek atta, az mit most is érdemetlen idegenek birnak benne, egyik ipsémét Bocskay.« Hogy tehát örököseit az oklevelek elpusztulásából származható minden kellemetlenségtől megóvja, az Ecsed várához tartozó sem fiút, sem leányt nem illető jószágokat, az ország törvénye szerint közbecsig zálogban vallotta megnevezett atyafiainak, úgy hogy azokat sem az akkori, sem az utánna következendő törvényes királyok el ne vehessék tőllük, hacsak közbecsét készpénzül le nem teszik, mert »ö felségek erös hittel kötelesek az Magyarország törvényének és szabadságának mindenekben való megtartására.« Jól tudta azonban az országbíró, hogy az ország törvénye és szabadsága egymagukban nem lesznek képesek megoltalmazni örököseit a kövér prédára leső kamara kapzsiságától, épen abban az időben, mikor a fiscus törvénytelen túlkapásai napi renden voltak s nem egy embert áldoztak föl, hogy elharácsolt vagyonával a Rudolf kincstárában tátongó ürt legalább rövid időre betölthessék. Ezért erős hittel kötelezte végrendeleti megbízottait, lovas és gyalog hadnagyait, a porkolábokat és vitézlő