Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124

130 BÁTHORY ISTVÁN ORSZÁttBIRÓ keresztény felebarátjainak javokra, maga ^tisztességére, jó hírére nevére méltán viselje. »Algyon meg az Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak igaz Jehova Istene s minden dolgaidban vezéreljen. Amen.« Yoltak igen nagy értéket képviselő tárgyak is. így p. o. egy arany hüvelyű köves szablyát 2000 forintra becsül, egy aranykeresztet, »kit császár felkéretett vala«, harmadfél ezer forintban válthatnak vissza örökösei Gyulaffi András gyermekeitől, »de megbüntesse Isten, ha pápistaságra fordítják és bálványoznak vele.«. Hasonlóképen Isten haragjával fenyegeti testvérhugát, a szomorú emlékezetű Báthory Erzsébetet, ha a neki hagyományozott aranvkelyhet pápista kézre fordítja. Ugylátszik, hogy e dúsgazdag főúr különös előszeretettel gyűjtötte az arany- és ezüstmíveket s többre becsülte, mint a készpénzt és más világi javakat. Ezért kicsinyli felesége hozományát, kivel ezüst marhában »csak imezt-amazt, attak vala« s valószínűleg ebbeli szenvedélyének tulajdonítható, hogy az uralkodó és Mátyás főherczeg igen gyakran ezüstmívekkel viszonozták hasznos szolgálatait donatiók helyett, sőt mennyegzője alkalmával összesereglett tisztelői és barátjai is ezüstmívekkel lepték meg őt. Kitűnik végrendeletéből, hogy ötvöst is tartott udvarában, a kinek állandó foglalkozása lehetett, mert több értékes darabról megjegyzi, hogy maga készíttette. Beánk azonban csak egynek emlékezete maradt, a ki hogy nem közönséges ember lehetett a maga szakmájában, a végrendelet következő szavai fényesen igazolják : »Egy csonka ötvesemmel csináltattam vala egy bécsi pohár módon való öreg pohárt, publicán az tetején, mely ötvesnek bokában az jobb kezét elvágván, csonka vala, igen részegös is vala, keztyűböl csináltatott keze fejet s minden czifráit az keztyíis kézzel verte ki, igen nagy bajuszszú is vala, az képét is ö maga felmetszette, somlyai Báthory Gábornak hagyom, emlékezzen meg rólla, igyék belőlle, de józan jámbor keresztyény erkölcscsel.« Erre az üdvös tanácsra »Gábris vitéznek« valószínűleg korán mutatkozó hajlamain kivűl a csonka ötvös részegeskedése is szolgáltatott okot. Kár, hogy az országbíró névvel nem nevezi meg ez érdekes embert ; bénasága még nyomra vezethetne, de a nagy bajusz és a boritalnak mód felett való szeretete kevésbbé jellemző tulajdonságok. A kárpitoknak is találunk egy pár érdekes nemére a végrendeletben. Yoltak közöttük gobelinek is, az országbíró »istóriás kárpitok«-Tiak nevezi : »megismerszenek azok, ki madaras, ki vadas, ki más nemük.«. Fegyvereket aránylag csekély számban