Századok – 1890

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Báthory István országbíró végrendelete 124

VÉGRENDELETE. 129 Báthory Gábor pedig mint fő örökös már az 1606-ik év folyamán benn űlt Ecsed várában, ') nem lehetetlen, hogy ő vette kezébe az ügyet s a mennyiben az eladás reá nézve is épen annyi nehézséggel járhatott, talán felhagyott az egész dologgal, esetleg ha lelkiösmeretesen kivánt eljárni, magához váltotta a sokszor említett egyházi szerelvényeket, hogy bátyja végrendelete teljesedésbe menvén, a szegény magyar rabok és tanuló deákok rövidséget ne szenvedjenek! Bármint történt is a dolog, bekövetkezett, a mitől az országbíró legjobban rettegett : az egyházi kincsek ismét katholikus isteni tiszteletre, saját szavai szerint »bálvány ozásra« használtattak. Az ecsedi tárház valóságos kincses bánya volt. Nemzedékről-nemzedékre voltak ott felhalmozva arany- és ezüstmívek, főleg az utóbbiak oly nagy számmal, hogy a végrendelet nem is győzi részletezni azokat, csak a ládát vagy a szekrényt jelöli meg közelebbről, melyben állottak. Az ezüstművek között valódi műtárgyakra is akadunk : egy ezüst aranyozott sárkány, ezüst aranyos kakas, ezüst farkasok, lovak, gólyák, »egy bárány módra csinált berdó sip«, mosdó medenczék, »az korsó madármódra vagyon csinálva« stb. ; különösen nagy választékban voltak a kupák, némelyek strucz-madár tojásból, mások szerecsendióból, gyöngyházból »hattyú madár módra csinálva« stb. Némely darabok történelmi becscsel bírtak, így a sótartó, mely a családi hagyomány szerint Mátyás királyé vagy még Hunyady Jánosé volt, s a pecsétgyűrű, melyet Báthory István, a kenyérmezei hős viselt s melyről következőleg emlékezik végrendeletében : »Vagyon tárházamban az regi jó Báthory István uram pecsétes gyűrűje, ki az törököket Isten segítségéből megverte volt az Kenyér mezején, az ő urának és hazájának (Istennek utánna) szolgálván. — Mely gyűrűt az jó hírű nevű István lengyel király (kit az úr Isten az mi szegény nemzetünkből támasztott vala világ csudájára) küldött vala meg Yarannón laktomban Sibrik Gergelytől. Én soha nem viseltem, nem is viselem, mert méltónak magam reá nem itélem. Ezt az gyűrűt Báthory Gábor öcsémnek, az somlyai Báthory István uram fiának hagyom, átkozott az, ki meg nem adgya neki. Ha neki fiu ágon magva szakadna, valameddig fiu ág találtatik az Báthory famíliában, arra szálljon rendről-rendre ; meglássa, ki lészen méltó ujjában tenni és viselni.« Inti azután öcscsét az atya, fiu és szent lélek nevében, hogy azt a gyűrűt az igaz istennek tiszteletire, lelke idvességére, ') Szilágyi Sándor : Báthory Gábor fejedelem története 4 1. Századok. 1890. II. Füzet. 9