Századok – 1889

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Rodostó és a bujdosók sírjai - I. közl. 457

RODOSTÓ ÉS A BUJDOSÓK SÍR.TAI. 501 REM PATRIAE EXVLEM THRACIAE ACCOLAM FECIT, FVGIEN-TEM FORTVNAM SECVTVS IN PROPONTIDIS LITTORE STITIT GRADVM, VBI ALTERNANTIBVS FYGITIVI MVNDI BONIS AC MALIS ERVDITVS YERACITER AGNOVIT MILITIAM ESSE YITAM HOMINIS SVPER TERRAM. EXPLETO BELLI DVCIS MVNERE AD PROMERITA DVRAE MILITIAE PRAEMIA RECIPIENI)A, A DOMINO EXERCITVVM ET PRINCIPE REGVM TERRAE EVOCATVS, OBIIT RODOSTI, ANNO AETATIS XLVI. gALYTIS MDCCXXII. X. AVGVSTI. HOC PERENNE FILIALIS OBSERVANTIAE MONVMENTVM POSVIT COMES VALENTINVS ESZTERHÁZI. (Czímer.) E síremléket tehát édes atyjának drága hamvai fölé hű fia, a franczia Bercsényi-huszárezredben mint százados szolgáló, ekkor még nagyon fiatal gr. Esterházy Bálint hálás szeretete emelé; s úgy látszik, nem Rodostóban vésette: mert a munka jellege a két előbbitől egészen eltérő. Magát az inscriptiót azonban alighanem az elhúnyt Antal grófnak barátja, a classicus latinságú gróf Bercsényi Miklós szerkeszté, a ki az ily emlékfeliratoknak nagymestere vala. Legalább mi az utolsó szép sorokban (»Ubi alternantibus....« etc. és : »Expleto belli ducis munere. . .« etc.) Bercsényi szellemét ismerjük föl. Megjegyzendő, hogy ámbár Kutschera Hugó úr a maga P. Lloydbeli 1878-iki czikkében azt írja: Esterházy sírkövén nincs czímer; de ez nem áll, — van, csakhogy ő nem látta. Mert itt a czímer nem, mint a más kettőnél, fönt: hanem alant, az inscriptio vége után, a sírlap aljára vésetett, az emléktábla ezen alsó végét pedig a reárakott padzsámoly egészen eltakarja. Mi azonban alaposan óhajtván megvizsgálni a síremléket: baltát hozattunk, s a padzsámoly deszkáit fölfeszítettük. Ekkor aztán előtűnt a has-reliefben correcte kimetszett gr. Esterházy-czímer, és pedig