Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A városi bizottság jelentése. I. Írta dr. Csánky Dezső 91

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '95 1364-ben a Vetésiek osztoznak némely szatmár- és ugocsamegyei birtokaikon. 1409-ben pedig Zsigmond király a Vetési Lőrincz fia, Ambrus (nobilis et strenuus vir), Bagosi Máté (Péternek fia, ki Simonnak fia, a ki meg Jánosnak fia) és testvérei Mihály, László és Péter, valamint Vetési Miklós és Lőrincz (a Zonga Péter fia) osztályos atyafiak részére Nagy Lajos királynak 1354. évi privilégiumát irja át, mely szerint e király Pálfi Miklóst, Lőrinczet (a Zonga Péter fiait) és Bagosi Simont (János fiát) a Pálnak és Miklósnak »iuxta partes marinas in castro nostro regali Stranicha* és Simonnak »ultra easdem partes transmarinas« szerzett bokros érdemeiért minden egyházi és világi bíró hatósága alól kivévén, egyedül az országbíró (iudex curiae nostrae regalis) hatósága alá helyezi. 1418-ban az említett Vetési család egyik tagja : Jakab Óvári Jánostól az ugocsamegyei »Bathaar« helység felét szerzi meg 1000 arany forinton. E helységet aztán Mátyás király 1474-ben ugyancsak a Vetésiek kérelmére TJgocsamegye hatósága alól kivévén, Szatmármegyébe kebelezi át. Ugyané király 1458-ban a Vetési rokonság részére, egyik tagjának : Vetési Albert veszprémi püspöknek és királyi alkanczellárnak, főleg a kir. kanczelláriában tanúsított jeles szolgálataiért megengedi, hogy szatmármegyei vetési birtokukban a Szamoson át révet állíthassanak fel, s azt az átkelésre szükséges hajókkal, talpakkal és más fölszerelésekkel ellátván, minden átszállótól vámot szedhessenek. E rév birtokába a következő 1459-ik évben aztán annak rendje és módja szerint be is igtatta a családot a leleszi convent. Albert veszprémi püspök még 1486-ban is élt s ugyanekkor a család egy másik tagja, Gergely mester, szintén papi ember, már a királyi kanczellária jegyzője. E vidékre vonatkozik a rozsályi Kunok, Bátoriak és Károlyiak szomszédos birtokainak igen terjedelmes határjáró levele, mely kétségkívül szépen egészíti ki a Károlyi-Oklevéltárnak e tájakra és családokra vonatkozó közleményeit. A Bihar- és Szabolcsmegye határán feküdt Zelemér és Etelaka helységek — mint a Zeleméri család birtokai — 1425-ben szintén fölmerülnek. Ez oklevélből a Zeleméri és petri Derzs családok ez időbeli genealógiáját is összeállíthatja a kutató. Máramarosmegyére nézve szintén számos értékes és felvilágosító adattal járul e gyűjtemény, főleg a középkorra nézve. Ez okleveleket egyenkint ismertetni nem lehet ez alkalommal feladatunk. A megyének méltán nagy tekintélyben álló monographusa, a kitűnő tudós és író: Szilágyi István igazgató úr, valamint Mihályi János megyei főügyész úr, mint nagygyűlésünkön oly örömmel tapasztalhattuk — ez adatokat úgy is, még pedig a legilletékesebben — használandják föl a megye múltjának kutatásánál, a hazai történettudomány kiváló hasznára; a Hunyadiak kora topographiájához pedig mi is megtettük jegyzeteinket. E helyen tehát inkább csak a kiemelkedőbb mozzanatokra utalunk. Egyik legfontosabb ezek közül az oláhság történetében I. Lajos király adománylevele 1360-ból a Gyula fia Drágos számára, a ki Moldva visszaszerzésében nagy segítségére volt a királynak, több oláhot visszavezetett a király iránti hűségre s ezért a mai Mára völgyén néhány falut (Zalatina, Hatpatok-