Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - Irodalmi szemle - 449

452 TÁRCZA. a lutheránusoktól s önállóan szervezkedtek. A XVII. sz. második felében sok üldöztetést kellett ismét szenvedniök, 1651-ben épített templomukat elvették s az Orsolya-szüzeknek adták (1671, 1696.), csak Thököly Imre, majd Kákóczi Ferencz restitutioja következtében nyerték még egyszer vissza rövid időre, de 1712. évben végkép az apáczák kezébe került s a kálvinhitűek más templomot voltak kénytelenek építeni. A jeles munka utolsó fejezetében Gyöngyösi Pál, 1713. óta kassai lelkész életrajzával s a múlt századi egyházi élet rövid áttekintésével végződik. (Ára 80 kr.) A SELMECZBÁNYAI ÁGOST. HITV. EVANG. EGYHÁZ ÉS LYCEUM TÖRTÉNETÉBŐL, melyet Breznyik János a lyceumnak 1858/9. óta igazgató-tanára írt, megjelent a III-ik, a XIX. századbeli eseményeket tárgyaló füzet. A negyedfél század óta virágzó tanintézet legutóbbi fejlődését, a jelenlegi állapotát e füzetből tanuljuk megismerni. A tanügy lelkes barátja s ez intézet buzgó igazgatója nem kiméit fáradságot, kutatást és munkát, hogy összeállítsa és kimutassa, mit tett az egyház saját magának és főkép az iskolának érdekében ; mily áldozatokat hozott, hogy a tanintézetet mint az ősök örökét, a Protestantismus szolgálatában a magyar érczes hegyvidéken tovább is épen megtartsa; s hogy az iskola maga miként igyekezett szegényes segédeszközökkel is nemes missióját teljesíteni. Külön fejezetben tárgyalja az egyházi viszonyokat 1790—1889-ig s adja a lelkészeknek rövid életrajzát, külön az iskolai viszonyokat II. Lipót, I. Ferencz, V. Ferdinánd! és Ferencz József uralkodása alatt egészen napjainkig, ismertetve a különféle tanrendszereket s egyenként tárgyalva a működött tanárok életrajzát és tanmódszerét, a lyceum kormányzását és mellékintézeteit, a zene- és tanító-képzőt, a segélyző intézeteket, alapítványokat, ösztöndíjakat stb. Az önképző kör ismertetésénél érdekes adatokat jegyez fel az 1838—39-ben ott tanúit Petőfi Sándornak ott írt első verseiről — s ha Petőfi nem is emlékezett vissza szívesen ott töltött napjaira s Lichard tanártól kapott secundája miatt hamar ott is hagyta a tanintézetet az önérzetes ifjú — az érdemkönyvbe fölvett költeményeiből látható, »hogy költői ere látható nyomot hagyólag ott nyilt meg először s arra a magyar társaság nem kis hatással volt.« — Breznyik munkája, melynek első két füzetét már ismertettük, becses adalékúl fog szolgálni mindig a magyar tanügy fejlődésének történetéhez. Példáját követhetnék a többi tanintézetek is történeti fejlődésük és multjok megiratásával. — A MAGYARORSZÁGI KÁRPÁT-EGYESÜLET EVKÖNYVÉ-nek XVI-ik évf. jelent meg az 1889-ik évre, Iglón. Két kegyeletes megemlékezéssel kezdődik, egyik Rudolf trónörökösről, mint az egyesület pártoló- ás alapítótagjáról, a másik a nem rég elhunyt Húsz Dávidról, a poprádi tourista-teiep alapítójáról. Az értekezések sorát Bartsch Róbert »Téli hegymászás a Tátrára« cz. elbeszélése nyitja meg arról, hogy miként mászták meg 1888. febr. 14 én a szalóki csúcsot; Weher Samu »Egy alpesi falu a Magas Tátrában« cz. a. Zsdjár faluról ír, érdekes történeti reminiscentiákkal. Mihalik József Liptómegye őskori telepeiről közöl tanúlságos összeállítást,