Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. DARVAI MÓRICZ: Documente privitóre la istoria Romanilor de Nic. Densusianu 434

437 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. vastam usque ad proxima tempóra et desertam noviter inhabitare «eperunt.« Az új telepesek alig teszik lakhatóvá a vidéket, már tódul oda a kóbor vlach és 1231-ben már körülözönli a Bárczaságot, »terram Boje nunc in ipsa terra Blaccorum existentem.« De a románok korántsem őslakók a környéken, mert ugyanazon okmány, a melyből utoljára idéztünk (93. sz. 120. 1.) még azt is mondja, hogy »ipsa terra Blaccorum terra Bulgarorum extitisse fertur«, Erdély e részében a románokat bolgár telepek előzték meg. A XIII. század második felében mindenesetre már számos román lakója volt Erdélynek, s így nem csodálkoznánk, ha Johannes Latinus fiainak fentebb említett villái között egy oláh falut találnánk. De ha Latinus fiai birják villám Latinam, ez utóbbi név inkább birhat Latinus villája, mintsem Oláhfalu jelentésével. A nem csekély számú románok mindenesetre meglehetős •észrevétlenül szivárogtak be. Gergely pápa csak 1234-ben hall felölök. »In Cumanorum episcopatu — írja (105. sz. 132. 1.) — sicut accepimus, quidam populi, qui AValati vocantur, existunt.« Okmánykötetünknek teljességre törekvő szerkesztősége nem mellőzte a Mica Barbatus tolvajságát megörökítő documentumot sem. De ha Mica Barbatus teljesen s kétségbevonliatatlanúl oláh, kevésbbé bizonyos, hogy Ruhman nógrádmegyei helységhez (139. sz. 181. 1.) valami köze volt a románságnak, noha e falut Kalanda nevű fiai birták. Nógrádban hogyan lehettek volna románok ? Ez időtájt Szörény még nem volt teljesen román, mert azt IV- Béla (193. sz.) a Johannitáknak adományozta Linoynak Oltón inneni földje kivételével, mely a románoknak megmaradt (quam Olahis relinquimus), tehát egyedül volt oláhok lakhelye. De találunk oláhokat a Volgán túl, legalább Rubruquis minorita szerint (201. sz.), ki talán tévedett s kinek utleirása nem a leghitelesebb forrás. Teljesen hiteles a 210. sz. a. okmány, mely Győr melletti latin coloniákról szól, de ezek meg olaszok lehettek s nem románok. Nevezetes dolog, hogy egy 1283-ik évi okmányban (359. sz.) Oláhtelek biharmegyei falu van említve. A tiszta magyar név kétségtelenül mutatja, hogy itt nova plantatióról van szó, magyar földre beszivárgott román vékony érről. Ez időben a mai Oláhország sem teljesen román. IV. László uralkodása kezdetén »Lytlion woyuod una cum fratribus aliquam partem de Regno nostro ultra Alpes existentem pro se occuparat et proventus illius partis nobis pertinentes nullis admouitionibus reddere curavit« (366. sz. 1285-ből). Akár lakatlan földet foglalt el Lython, akár a magyar királynak adózott (»tributum nobis fűit restauratum«), románjaival ekkor lépett először a magyar korona alá tartozó havaselvi vidékre. Minden jel arra mutat, hogy a XIII. szá-