Századok – 1889
Könyvismertetések és bírálatok - JUNIUS: Erdődi Bakócz Tamás élete. Írta Fraknói Vilmos 417
TÖRTÉNETI IRODALOM. 419 nak köszönhető. Mert roppant anyagot kutatott föl s ebben tömérdek a becses, cognomenjévé lett, hogy »szerencsés kezű.« Munkásságának másik része a történetírás. A magyar történet majdnem minden korszakával foglalkozott Szent-István királyon kezdve napjainkig. Egyaránt érdeklik őt, egyaránt objectiv és igazságos tradálóra találtak benne a politikai és az egyházi események. Úgy véljük azonban, hogy nagy és mindig tiszteletre méltó munkásságának legdíszesebb, legmaradandóbb emlékei: az életrajzok. Tehetsége a történetírás e fajában a legimponálóbb. Stylje, mely középütt áll az elbeszélő és az analyzáló stylek között, mintegy utalják e válfaj művelésére. I. 1442. táján egy szathmármegyei falucskában, a Drágtiak birtokán, jobbágy, nyilván kerekes ipart űző apától születik.L ) Megjegyezhetjük, hogy ekkor tájban született, az övénél ugyan kedvezőbb és fényesebb viszonyok között, egy más, hozzá sokban hasonló genie: Mátyás, a ki arra volt hivatva, hogy kora legnagyobb királya legyen, hogy három évtizednyi briliáns uralkodás után még ifjan, egész Európa által sajnálva, szálljon a sírba. Bakócz e nagy király udvarában, szerény kezdettel fog megindúlni fényes pályáján. A véletlen fogja átplántálni abba a talajba, a melyre geniej ének szüksége volt, bogy kifejlődjék; aminek segélye nélkül ismeretlenül őrölte volna le életét, mint plébános, s tán késő vén korában mint esperes vagy kanonok. A helyzet, a melyben született s a tehetség, a mely a genieknél korán érezteti magát, vezették az egyházi pályára. A XY-ik században, de — kivált nálunk a legújabb időkig, a jobbágy- és polgár-ágyékból származott lángelmék csak két úton haladhattak a dicsőség és halhatatlanság felé: az egyházin és a katonain. Olaszországban volt egy harmadik lehetőség is, hogy a genie érvényesüljön: a művészet. Pályájára Olaszországban készült; Ferrarában és Paduában tanúlta a hittudományi, s ez a második fontos körülmény születése mellett, ha életét meg akarjuk érteni s ha pályáját világosan akarjuk magunk elé képzelni. 1470-ben hagyta el Olaszországot, e korban a finom szellemi műveltség s a zabolátlanúl működő állati ösztönök egyaránt classicus földjét. Apostoli buzgalmat, élő, eleven hitet ekkor nem lehetett Itáliában tanulni; nem árulta, nem kereste senki. A szellemet csak az antik világ maradványai, az irodalmi és művészi tünemények; a testet csak a gyönyör és izgalom érde*) Az. Erdődi czímerben levő kerék ilyesmire vall. 27*
