Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - JUNIUS: Erdődi Bakócz Tamás élete. Írta Fraknói Vilmos 417

420 TÖRTÉNETI IRODAI,OM. kelték. Az életmód festői, de a létet minden perczben koczkáztató, folytonos carnevál volt. Politikusnak kellett lenni egész ivadékoknak az élet megtartása végett, s e politika minél több bátorságot s a lehetőségig kevés lelkiismeretet parancsolt a siker érdekében. Macchiavelli »Fejedelmén-nek XVIII. fejezetéből pár sor mindennél világosabban bizonyítja, hogy az olaszok a XV. évszáz folyamán az életet szakadatlan dulakodásnak képzelték. Itt ugyanis a következő tan olvasható: »Tudni kell, hogy e vitában két fegyvert használhatunk: a törvényt s az erőt. Amaz az ember, ez az állat fegyvere. De mivel az első nem hasznos minden körülmény között, szükség szerint folyamodnunk kell a másodikhoz is. A fejedelem tehát szükségképen legyen hol ember, hol állat. Ezt tanítják burkoltan a régi irók is, midőn elbeszélik, hogy Achilles s más hatalmasok a Centaur által neveltettek ; mert ez azt teszi, hogy a mester fél-ember, fél-állat lévén, a tanítványok mindkét természetéből elsajátították a föltétlenül szükségest.« Sajnos ugyan, de nem tagadható, hogy az egész korszak alatt, az állati természet volt a szükségesebb és divatosabb. Az egyén minden más körülménytől függetlenül annyit ért, a szerint becsííltetett., annak arányában érvényesült, a mennyi vérévé vált a rettenthetlen oroszlán s az agyafúrt róka természetéből. Ezt a tant nemcsak világiak vallották, de vallotta az egyház is a gyakorlatban. Néhány sorral alább ugyancsak Macchiavellinél nagy bókképen azt olvassuk VI. Sándor pápáról, hogy úgymint ő, korában senki sem tudta rászedni az embereket; hogy éjjel-nappal furfangon törte a fejét; hogy esküt tenni s megszegni azt, senki sem volt nála készebb, s hogy cselszövéuye mindig bevált, mert ismerte a világot. Elődjei: II. Pál, IV. Sixtus, VIII. Incze pápák kevéssel voltak jobbak a hires utódnál, s anynyira hasonlítanak egymáshoz, hogy bátran egy családot képezhetnek. Az egykorú olasz világi és egyházi élet e pár vonását nem a curiosum kedvéért soroltam föl. A Bakócz genieje e szellem emlőin nőtt föl; egész élete rávall a forrásra, a honnan irányt kapott. De mert genie volt, nem utánozta mestereit szolga módon. Magába szívta, vérré dolgozta egész szellemüket. Mivel pedig más fajból eredt, az olaszországi viszonyoktól sokban elütő körülmények, más physikai és szellemi alkatú emberek között futotta pályáját: a képmutatásban nem vitte a legmagasabb tökélyig, mesterein alúl maradt a furfangban is; de megközelítette őket bátorságban, akaraterőben, leleményben ; a körülmények és jellemek helyes fölismerésében pedig egy színvonalra emelkedett l) L. Pasqnino epigraimnáit II. Piíliól és VIII. Inczéről.