Századok – 1889

Értekezések - Dr. TÉGLÁS GÁBOR: Nemes-fém bányászatunk 385

NEMES FÉMBÁNYÁSZATUNK. 387 hető bányászat. Ezt Egyptomból a pboenicziaiak örökölték át, kik Cyprus, Bodus rézérczeit ily módszerrel kezdek zsákmányolni, sőt fokozatosan Krétára s onnan a görög szigetekre terjeszkedtek át. E közben az egyptomi bányaipar mellett az assyr fémipar műfogásait is elsajátítva mindkét irányban mestereivé váltak Európának. Annyi bizonyos, bogy Melos, Thera, Siphnos, Samothrakos, Lemnos, Kythere, Thasos érczfekhelyeit pboenicziaiak kutaták fel s Thasosról Thracia és Macedonia hegyei közé hatoltak. Ezen a vonalon nem vala nehéz a Duna völgyre terjeszkedniük, s több mint valószínű, hogy az argonauták kalandozásaiban jelképezett első görög aranyvállalatok már a phoenicziaiak nyomdokain jöhettek létre. A VIII. századtól kezdve önállóságra vergődött görög törzsek, városok ugyan apránkint hatalmukba kerítek a phoenicziai bányafeltárásokat; de azért Herodotos még a Kr. e. V. század közepén a Pangaeus (ma Pirnori) helységben (Thasos átellenében) még álmélkodva szemléli a nagyszerű hegyátvágásokat, óriás külműveleteket. Ekkor tájt a közép Duna völgyén a Pontus Euxinus környékén virágzó görög gyarmatok a phoenicziai kereskedelmet is háttérbe kezdék szorítani. Herodotos maga is ilyen gyarmatosoktól nyerheté amaz értesülését, mely Dacia történelmileg legrégibb lakóinak nevét számunkra fentartá, A mai Maros, és akkori Maris menti agathyrseket Herodotos sugalmazói ügyes bányászoknak, pompakedvelő, magukat festő, de erkölcsileg nem valami példás népnek tűnteték fel. Ez a fejlett bányászat épen ebbeli mivoltánál fogva százados előiskolára vall s e téren az első úttörőkűl a phoenicziaiakat nevezhetjük meg, kik Pougemont szerint Kr. e. köriilbelől 1200-ban jelentkeztek a Duna völgyén, hogy ott is, mint Görögország körűi s átalán a földközi tenger medenczéjében magas fokú bányászati és műipari ismereteiket érvényesítsék. Az így fellendült bányászat örököseiül csakhamar a görögök lépnek fel, kiknek városai Kr. e. 700-tól gyors virágzásnak indulnak s előre tolt gyarmataikkal erős versenyre kelnek a korábbi időkben egyeduralmi előjogokat élvező plioenicziaiakkal. A mily arányban a görög ipar és kereskedelmi életrevalóság a bányavállalatokból kiszorítja a phoenicziaiakat: ép oly arányban sietnek azok magukat nyugat felé Gallia, Hispania, Corsica, Sardinia s utóbb Britannia természeti kincseivel kárpótolni. A görögök ilyetén előnyomulása körülbelől összeesik az Alpok övében Kr. e. 700—300-ig érvényesült etrusk műipar virágzási korszakával, épen azért helyenkint a két iránynak érintkezései is kimutathatók. Nagyban és átalában a görög üzérek, vállalkozók mestereiknek : a phoenicziaiaknak nyomát követve haladtak Európa 25*