Századok – 1889
Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273
282 ZSIGMOND KIRÁLY után megfelelő tisztelettel fogja fogadni a császári koronáért Rómába indulandó Zsigmondot, és szükség esetén hadihajókat is fog küldeni a görög vizekre a törökök ellen. A tárgyalások kezdetén a területi kérdések miatt jelentékeny nehézségek merülvén fel mindkét oldalról, a Signoria 1412. deczember 5-ki tanácshatározattal ismét XXIII. János pápát hívja fel közvetítésre, s egyidejűleg figyelemmel kisérvén a Zsigmond s az olasz fejedelmek, nevezetesen a milanói herczeg,. Cremona s Crema urai közt folyt tárgyalásokat, titokban ezeknek is tesz szövetségi ajánlatokat. Azalatt Zsigmond helyzete is lényegesen megváltozott. Hadi szerencséje cserben hagyta Friaulban, és fontos egyházi és birodalmi érdekek is másfelé vonták figyelmét. Igyekezett tehát ő is módot találni, hogy az olasz bonyodalmakból legalább egy időre kimenekülhessen. Innét magyarázható, hogy 1413. január havában egy meghitt emberét Pásztóczy Lőrinczet küldé titkos küldetésben Velenczébe. Ez azon űrügy alatt, hogy a régiségeket s templomokat jött szemlélni, módot talált titkon érintkezni a dogóval s a velenczei tanács tagjaival, s megbeszélni velők a kiegyezés módozatait, hangsúlyozván a többi közt Zsigmond abbeli neheztelését, hogy a Signoria követeit nem egyenesen ő hozzá, hanem más fejedelmekhez küldé, mi legfőbb oka a tárgyalások meghiúsulásának. A Signoria rögtön értesítette e követségről Czilley Hermannál Triestben tartózkodó megbízottait, Mocenigot és Contarenot, felhatalmazván őket, hogy azon esetre, ha a tárgyalások eddigelé eredményre nem vezettek volna, hosszabb fegyverszünetet köthessenek Zsigmonddal, oly feltétel alatt, hogy a viszály kiegyenlítése s a békeszerződés megkötése XXIII. János pápa békebíróságának tartassék fenn. A jól értesült Signoria ismervén •Zsigmond kényszer-helyzetét, most már mit sem akart tudni a csak imént kilátásba helyezett engedményeiről, szigorúan meghagyván követeinek, hogy azokról semminemű irást ne adjanak. Csak annyit engedett meg, hogy 100,000 arany összegű kölcsönt ígérhessenek Zsigmondnak, olyképen, hogy a fegyverszünet addig tartson, míg e kölcsön vissza nem fizettetik, vagy pedig hogy ez összeg fejében Trau városa Velenczének zálogba adassék.