Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

278 ZSIGMOND KIRÁLY piacenzai püspök eredménytelenül tért vissza Zsigmondtól; s-ekkora pápaOzorayPipo társaságában sajátunokaöcscsét küldé Zsigmondhoz, hogy a Yelenczével való egyességnek Rómában fölveendő tárgyalása és megkötése érdekében felhatalmazást eszközöljön ki tőle a Rómában időző magyar követek számára. XXIII. János pápa fáradozásai azonban a nápolyi hadaknak időközben Rómába való betörése következtében meghiúsultak. Nápolyi László ugyanis, ki nagyravágyó terveit Magyarországban nem foganatosíthatá, a beállott egyházi szakadás révén Itália egyesítésére törekedett. Felhasználva a IX. Bonifácz halálával s VII. Incze pápa trónraléptével Rómában kitört zavarokat. Nápolyi László, a Colonna és Savelli, római pátriczius családok segélyével már előzőleg betört volt Rómába, de a florencziek által kiűzetett. A nápolyi származású XXIII. János pápa, világi néven Cossa Boldizsár, trónraléptével azonban Lászlót ismét Rómában találjuk győztes hadserege élén. XXIII. Jánosnak sikerűit ugyan egyességre lépnie Lászlóval, kötelezvén magát megvonni Anjoui Lajostól a nápolyi investiturát s Lászlót ismerni el a két Sicilia egyedüli uráúl, ha László viszont őt ismeri el egyedüli pápáúl. Az egyesség azonban csakhamar mindkét részről meg lőn szegve. A háború újból kitört, s a pápa, hadainak leveretése után, futásban keresett menekülést.Florenczbe érkezvén, XXIII. János pápa 1411. deczemberben Zsigmondhoz és Velenczéhez folyamodott segélyért. Az e végett kiküldött nuncius Velenczébe érkezvén, legott megjelent a tanács előtt, s előadá, hogy a pápa jelen szorongatott állapotában a kereszténység két leghatalmasb védoszlopához, Magyarországhoz és Velenczéhez fordul. A Signoria a nunciusnak adott válaszában sajnálkozva vőn tudomást a pápas László közt kitört háborúról s az annak elhárítása czéljából általa tett közvetítő lépések sikertelenségétől, és hagyományos békeszeretetétől ösztönöztetve, újból is felajánlja baráti közvetítését a pápa és Nápolyi László közt; a kért hadisegélyt László ellen természetesen kereken megtagadta, A mi pedig Zsigmondnak Itáliába való jövetelét s a pápa azon óhajtását illeti, vajha Velenczével kibékülten, mint ennek jó barátja s nem mint ellensége jöhetne, a Signoria kijelenti, hogy az kizárólag Zsigmondtól függ. Velencze is azt óhajtaná, hogy mint jó barát