Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ÉS AZ OLASZ DIPLOJIACZIA. 279 jöjjön, de ellenkező esetben is el van készülve, hogy állami érdekeit erélyesen megvédhesse. A Signoria ingerűit hangja onnan magyarázható, hogy ekkor a háború már tényleg kitört Veleneze és Zsigmond közt; és 1411. deczember 11-ki kelettel a Signoria gyors futár által értesíté Nápolyi Lászlót úgy Zsigmondnak XXIII. János pápa által történt meghivatásáról, mint a magyar hadaknak Ozoray Pipo és Stibor vajda vezénylete alatti elő nyomulásáról, figyelmeztetvén őt a beláthatlan károkra, melyeket e betörés úgy reá, mint Yelenczére nézve maga után vonhat. Egyidejűleg a velenczei tanács elhatározá, Ulászló lengyel királynak nem rég érkezett azon levelére, mely szerint az eddig folyt tárgyalások után szükségesnek tartja, hogy Yelencze teljhatalmú követeket küldjön hozzá a Zsigmond elleni szövetségi szerződés megkötése végett, rögtön válaszolni, hogy a felajánlott szövetséget most már a legnagyobb készséggel fogadja el, és felkérni Ulászlót, hogy addig is, míg a velenczei követek Lengyelországba érkeznének, támadja meg Zsigmondot, vagy ha máifegyverszünetet kötött volna, üzenjen neki háborút még annak lejárta előtt. Ez esetben Yelencze kötelezné magát minden befolyásával odahatni, hogy a császári koronát Ulászló kapja meg. Midőn azonban e válasz Ulászlóhoz megérkezett, az egyesség közte és Zsigmond közt már létrejött, és Yelencze magára hagyatva sietett tudatni a békeközvetítés ügyében még mindig XXIII. János mellett időző követeivel Dandolo Márk és Bragadio Lőrinczczel. hogy a béke érdekében most már némi engedményekre is kész. A béketárgyalások tehát iijból megindultak a pápai, magyar és velenczei biztosok közt, és a velenczei dogé 1412. márczius 6-ki utasítása szerint a Signoria nem követeli már egész Dalmácziát, hanem csak a tényleg birtokában levő területeket, s a magyar korona jogainak elismeréseűl évenkint egy bíborral fedett lovat vagy egy aranyöltönyt igér küldeni, egyszer-mindenkorra pedig 50,000—100,000 aranyat lefizetni Zsigmondnak, azon föltétel alatt, hogy Zsigmond adja vissza az általa újabban elfoglalt velenczei területeket. Ha az egyesség létrejön, a Signoria 4500 arany jutalmat igér a bibornokoknak. Ez alkudozások azonban a magyar követek hiányos utasí-