Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ÉS AZ OLASZ DIPLOMACZIA. 277 baráti szolgálatokat, Mária királynő megmentését, magának Zsigmondnak hazaszállittatását, s utasítja követét mindent elkövetni, hogy a régi jó barátság Yelencze és Zsigmond közt újból megerősíttessék. E követség azonban eredménytelen maradt. Ugyanekkor Yelencze a burgundi herczeggel is alkudozásokba bocsátkozott a neki átengedett hadiadó ügyében; s a franczia király részéről is tétetvén remonstráczió Dalmáczia elfoglalása miatt, Steno Mihály velenczei dogé 1410. márcziusban újabb követeket küldött Zsigmondhoz Barbadico és Mocenigo személyeiben, s a nekik adott utasításban újból felsorolta az okokat, melyeknél fogva Yelencze jónak látta beleegyezni Dalmáczia átvételébe. Á Signoria késznek nyilatkozik az egyességre, ha Zsigmond belenyugszik abba, hogy Yelencze békében bírhassa az eddig elfoglalt dalmácziai részeket, és Trau és Sebenico városok elfoglalása elé sem gördít akadályokat, Utasíttatnak a követek semminemű ajánlattal elő nem állani, míg Zsigmond a maga föltételeit elő nem adja. A hadiadó fizetésébe egyátalán bele ne egyezzenek. Dalmáczia békés birhatásáért azonban, de csak a végső esetben, Yelencze kész volna 40—50,000 aranyat fizetni Zsigmondnak. Első jelentésöket Mocenigo és Barbadico Nagyszombatból 1410. május 18-dikán küldték be tudatván a Signoriával, hogy Zsigmond mindenekelőtt Dalmáczia visszaadását követeli. A velenczei tanács ekkor, hosszú vitatkozás után, felhatalmazá követeit 50 —100,000 aranyig terjedhető összeget ajánlani Zsigmondnak, a közvetítő főuraknak pedig 5—8000 aranyat. A soká húzódott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, s a fennevezett követek 1410. szeptember 2-ki jelentése szerint Zsigmond a hadseregtől való visszatértekor egybehívandó rendekkel tartandó tanácskozástól tevé függővé adandó válaszát, kijelentvén azonban, hogy a Yelencze által ajánlott pápai közvetítést készséggel elfogadja. A pápai közvetítés azonban, melyről szintén léteznek oklevelek a velenczei levéltárban, részint a pápai nunciusnak, Branca piacenzai püspöknek a velenczei tanács előtt tett előterjesztése, részint a XXIII. János pápához ez ügyben menesztett velenczei követeknek adott utasítások, nem vezettek czélra. Branca