Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Glasnik szerk. Hörmann 250

251 TÖRTÉNETI IRODALOM. Első évi munkásságuk eredményei közül kiemelte a Képző­művészeti Társulat palotája megépítését, melyről egy világutazó műismerő előtte mondotta azt, hogy Európában magántársulat a művészetnek ily helyet még nem emelt. Örök emléke lesz ez azon lelkes férfiaknak — írja az elnök — a kik Mayláth György országbíróval egyesülve, csupán magán adakozás útján, száz­ezreket tudtak összegyűjteni, hogy azt létesítsék. Magyarország most ismételve tapasztalhatta, hogy a sokat s talán méltán vádolt magyar indolentia mellett is, a mint a nemzet nem rég a m. tudom. Akadémiának nagyszerű palotát, úgy most művészetének fénye­lakot emelt, a műcsarnokban, egészen önerejéből s önkéntes adakozása filléreiből. (212—213 11.) Szintoly örvendetes eseménykényt emelte ki Trefort minis­ter érdemeit, a kinek köszönhető, hogy a főváros legdíszesb helyén, az Andrássy-út közepén egész művészi és műipartelep palotasora alakúit egy csoportban úgyszólván észrevétlenül; ő tette lehetővé, hogy az általa emelt mintarajztanoda és rajztanári képezde s mellette a Képzőművészeti műcsarnok felépült s abban a műipar­muzeum termei s mellette a festészeti műterem és zeneakadémia keletkezhetett. (217. 1.) Az elnök jövőre egy magyar miiakadémia felállítását mint köznemzeti óhajt sürgette, melynek a létező mintarajztanodát kell befejezni s melynek tanszékére immár, hála Istennek! létező magyar jeles festőket ültethetünk, s akkor a magyar önálló művészet meg lesz alapítva. Ebben — úgymond számítunk a nemzet közvéleményére, a sajtóra, kormányra és törvényhozásra, valamint művészeink képességére is. E beszédet e jellemző észrevételekkel zárta be : »Nemzet, mely a művészetet nem pártolja, nem lehet művelt. A nemzetek történetének legszebb korszakát képezi a művészetek virágzása, s tehetségök és nagy multjok alakjai legmaradandóbb és legérté­kesebb műemlékekben szállnak az utókorra. Csak a vad és félvad népek nembirnakműérzékkel. A művészetek fejlettsége a művelt­ség fokmérője.« (239. 1.) Második megnyitó beszédében már a társulat pénzügyeinek a kir. felségtől a kormányelnök ajánlatára nyert segély általi rendezése bevégzett tényét jelentette; erős izgatást kezdett a főváros és az ország törvényhatóságai figyelmének a képző­művészetek irányában fölébresztésére s a tagok sorába beállás érdekében, mint erre vezető útat és módot ajánlta, hogy vagyo­nos és művelt osztályok művészeinket képeik, szobraik megvásár­lásával buzdítsák, s hogy a tagok száma növelése végett évenként a legjelesebb magyar művésznek egy jeles magyar műve rendre a tagoknak mint műlap a tagsági részvényesség viszonzásául küldessék meg; továbbá, hogy rendezzenek műkiállításokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom