Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: A „Milieu” a történelemben. Dr. Ratzel Frigyes: A föld és az ember ford. Simonyi Jenő 659

<659 TÖRTÉNETI IRODALOM. Nem ugy van. A contraso nem magyar, de dicasterialis stylusi barbar-latin szó. Értetnek alatta a sóbányák körűi alkalmazott oly szolgák, a kik a sóskútakat, sótelepeket, felhagyott bányákat őrzik, sós vizet merítő, kősót vágó csempészőket üldözik, s ha lehet, letar­tóztatják. Legszokottabb nevök volt: salis contraso. Nem ellenőrök tehát, de só- és sósforrásőrök. Az 597 lapon a kiadók filiratim szót így magyarázzák : egyenként, helyesen : ivenként. A 636 lapon Szeredahely mezőváros és szék Constitutiójában a 6-ik pontban ez áll: vincas et bostros aliosque fructus domum ferendi causa frequenter nemiui licitum est. A »vinca« szót, a mi borostyánlevelű füvet jelent, vagy meg kellett volna kiadóknak magyarázni, vagy kérdőjelt tenni utána ; a »bostros« szót botros-ra igazitni meg, a mi szőlő-gerezdet tesz. Végűi az I. lapon a marosszéki székely bírák közt előfordúl egy : Simon de Sancta Civitate. Erre nézve megjegyzem, kogy kiadók elfogadhatták volna Szabó Károly azon nézetét, hogy itt az oklevél másolója a Civitate szót: »Trinitate« szóval cserélte fel, mert szent város ott nem volt, Szentháromság nevű falu ellen­ben volt, ma is van, s a többi bírák is mind e környékből valók. Azzal zárom be közlésemet, hogy én jóhiszemüleg mondot­' tam sokban határozottan más véleményt, mint a minők a szóban levő mű kiadóié. Nálunk ezek még nyilván formulázva nincsenek. A miket én nem helyesnek, mások annak láthatják. A miket én ajánlok helyesebbek gyanánt, szintén roszaknak bizonyûlhatnak ; de csak nyilvános megvitatás alapján, a mit az ügyre nézve kivána-1 tosnak és szükségesnek tartok, s részemről indokolt, érvekkel tá­mogatott helyreigazítást, czáfolatot — vagy nevezzük bárminek - -' szívesen fogadok, sőt, ha azok meggyőzők, el is fogadom. Azt hiszem, az akadémikusok tiszte az akadémia kiadványainak szabatossága, kritikailag hiteles volta és teljes megbízhatósága felett őrködni. JAKAB ELEK. A „Milieu" a Történelemben. Dr. Ratzel Frigyes. A föld és az ember. Antliropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai. Fordította Simonyi Jenő. Kiadja a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1887. 623 lap. ELSŐ KÖZLEMÉNY. — A természet különböző hatásait az emberre, — melyeket a francziák az oly klasszikussá vált »milieu« (környezet) szóban összegeznek — már a legrégibb gondolkodók is észrevették, de megfigyelésük e téren alig egy pár ötletre szorítkozik. Montesquieu, Székely Oklevéltár. I. köt. 1872. 162. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom