Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - II. közl. 897

902 MARCUS U17PIUS TRAIANUS jellege is megváltozik. Decebal eddig országának függetlenségéért küzdött, most már nemzetének léteért kell harczolnia oroszláni elszántsággal.. .. Hiába, a császár mindig előbbre tör, minden nap új babért szerez, meghódít minden sziklafészket, elfoglalja a várat, melybe Decebal tartalékkészleteit halmozá föl, és zsákmányul esik tömérdek hadigép, fegyver, élelmi szer, fogolylyá lesz a nagy helyőrség, s római kézbe jutnak a Cornelius Fuscustól elvett zászlók, a trophaeumokkal együtt. A római sereg örömrivalgva fogadja ezt, s mint megáradt folyam tör át minden akadályon, át a Vaskapun a pompás főváros alá. Megvívják azt is. Decebal futni kényszerül, s hogy még nagyobb legyen fájdalma, vesztesége, leánytestvérje is az ellenség kezébe jut. M. Laberius Maximus fogta el őt. Végre belátta Decebal, hogy nincs menekvés. Szövetségesei elhagyák, futott ki merre látott, serege szétszórva, megtizedelve, nemzete kétségbeesve képtelen folytatni a harczot, melynek végkifejlődése felől senkinek sem lehetett többé kétsége. Elfogadá tehát a feléje nyújtott békejobbot, bármily súlyos föltételeket szabjon is a császár. Es Traján csakugyan szigorú volt, de nem kegyetlen. A legyőzött király kiszolgáltatta fegyvereit, ostromgépeit, gépészeit, a római szökevényeket és foglyokat, — lerontotta várait, a megszállott területeken visszamaradt csapatait haza rendelte, kötelezte magát, hogy a császár beleegyezte nélkül nem visel háborút ; tiszteletben fogja tartania az impérium barátait, — ellenségeivel pedig ő is szembeszáll. Nem fogad udvarába, szolgálatába szökevényeket ; római területen, honnan legjobb katonáit kapta, nem ujonczoztat. E békeszerződés ratificáltatván, Decebal megjelent nagy ellenfele előtt, — s fegyvereit eldobván, térdre borulva járúlt Traján elé hódolata és tisztelete jeléül. A császár szívesen fogadá a legyőzöttet, s nemes modora és szívnemessége által talán balzsamot is adott a jobb sorsra érdemes fejedelem fájó lelkére. Traján befejezvén a hosszú véres háborút, visszavonult, — légiói főhadiszállásaikra tértek, — csak Sarmizegetusában s néhány nagyobb erősségben maradtak római csapatok, biztosítani a békét és teljessé tenni az ürömpoharat. Alig ért a császár dicsőséggel halmozva Rómába, megjelentek Decebal követei is, a senatustól békéjök megerősítését kérendők. A fényes gyülekezetben várva várta mindenki az egykor veszélyes, de most megalázott barbárok megjelenését, — sa büszke dák urak hadi foglyokként, fegyvertelenül, kezeiket megalázkodások jeléül mellükön keresztbe téve léptek a curiába, kérve, esengve a lealázó béke megerősítését, jóváhagyását. A senatus