Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - II. közl. 897

DÁK HÁBORÚI. 905 kegyes volt, elfogadá azt, s Trajánt Dacicus melléknévvel tisztelvén meg. befejezé a nagy eseményekben játszott kicsinyke szerepét. A legyőzött, megalázott tartomány pedig a római biroda­lommal szemben oly helyzetbe jutott, mint Judaea volt Heródes Agrippa király halála előtt 44-ben. Nagy, de előttünk ismeretlen hűbéri kötelezettségek haramiának a kis országra, melyeknek pontos, lelkiismeretes teljesítése talán egy jelentőségű volt- a tarto­mány teljes romlásával. Decebalnak azonban meg kellett hajolnia a császár és római nép akarata előtt, ha nem akarja újra. s azon­nal fölidézni az élethalál harcz minden rémét, iszonyát. S míg Daciában a háború által ütött mély sebeket fájlalák, Traján fényes diadalmenetet ült Rómában még 102. késő őszén. Grladiatorok küzdöttek a világ-város circusaiban, pompás kör­menetek, nagy látványosságok gyönyörködtették a népet, s megengedtetett az oly rég nélkülözött pantomimik visszatérése is. Róma boldog volt, Traján pedig ez időtől állandóan használva a jól megérdemlett Dacicus nevet, a béke müvei után látott. *) Az új béke is magában hordá kezdettől fogva a romlás csiráit, s Traján nem ismerte vagy félreismerte Decebalt és dákjait, ha hitte, hogy egyetlen háborúval véget vet a nagy terveknek, s Daciát egyszer megalázva, végleg a birodalomhoz fogja lánczolni. Nagyon csalódott. A király a béke müveiben sokkal nagyobb, erősebb volt, mint a harczban. Teremtő, alkotó szelleme a mély sebeket gyorsan hegeszté, fáradt lelke, bénult erélye a nyugalom napjaiban újra éledve, fölébredt benne a régi. függetlenségre vágyó, szabadságért mindent áldozó s koczkára tenni kész hős. A béke csak arra szolgált neki, hogy haderejét újra szervezze, s erősebben mint valaha keljen ki népe a pusztulásból, országa romjaiból. — Népének jelentékeny részét elveszté ugyan, mert a mostani Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyék területe Róma közvetlen fönhatósága alatt maradt, de ez nem csüggeszté, mert a tulajdonképi Felföldön lakók annál nagyobb szívósság és őszinteséggel ragaszkodtak hozzá, mert a földrajzi viszonyok annál inkább éreztetvén hatásukat, természetes határai közé szorult országa valóságos fellegvár lett. melynek csak megköze­lítése is veszélylvel járt. S e fellegvárnak minden előnyét kettő­zött erélylyel aknázta ki. Hol a természet egérútat, vagy léket hagyott a sziklafalakon, majdnem bevehetetlen erősségek emel­kedtek, — a régiek újra keltek hamvaikból, újra hangzott a fegyvergyárak pörölyzaja, — a hadsereg újra csoportosúlt törhetet­len királya körül, s lelkesültebb, harczkészebb volt, mint valaha. ') A háború chronologiájára vonatkozólag : Monnnson : Hermes III, 126 s köv. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom