Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851
TÖRTÉNETI IRODALOM. 861 Ismeretes azonban, hogy e felfogás ellen József császárnak még életében erős visszahatás keletkezett, mely még élesebb lett, mikor a császár hűlt tetemeit eltakarították. A nemzetet megrázkódtató reformtörekvések a történeti jog folytonosságával, a melykez hazánk híven ragaszkodott, kiáltó ellentétben állottak s a megindult küzdelem igen hevesnek s hatalmasnak mutatkozott. A franczia forradalom jelszavait többen hangoztatni kezdték. Pestmegye pedig nem tartózkodott kijelenteni, hogy mivel az elhunyt fejedelem alkotmányunkat megsérté, sőt azt eltörlé: a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. Ily körülmények közt Lipótnak óvatosan kelle számolnia helyzetével, főkép mikor látta, hogy a nemzet jogainak visszakövetelésére minden téren megindülta mozgalom, a melynek árja, úgy tetszett, mintha belevegyült volna a franczia forradalom eszméinek fékezhetetlen hódításaiba. Az irodalomban nagyobb erővel indult meg az eszmecsere, mint bármikor az előbbi időkben. Egész legio röpirat látott napvilágot, a melyek a megindult küzdelmek minden árnyalatát a napi kérdések sürgős elintézésének tartották. Ha a hírlapirodalom akkor már csak valamennyire is kifejlődött volna, hogy egyegy párt orgánumául szolgálhat vala : bizonyára egy nagy csoport röpirat vezérczikké lesz vala egyik-másik politikai lapban. De ezelőtt egy századdal az újságszerkesztők csak annyiban különböztek a röpirat-szerzőktől, hogy azok minden héten kétszer megírták ugyanazt, a mit emezek csak egyszer tettek egy évben, de mindnyájan saját véleményüket fejezték ki s távolról sem voltak képesek megalkotni egy-egy politikai középpontját az eszméknek, így szaporodott fel József uralkodásának utolsó évében e vezérczikkek sora. A vallási, politikai, irodalmi, társadalmi, kereskedelmi, közgazdasági, nemzetiségi eszmék mind szabad vizsgálódás tárgyaivá lőnek. Külsőleg, külterjedelemben roppant haladást tett irodalmunk, de bensőleg, az eszmék alaposságára, hatására, bőségére nézve már kevésbbé. S a mi a magyar irodalom hatását még mai napig is gátolja némileg, a főbaj az volt, hogy amaz eszmék, amelyek az irodalomban megjelentek, nem járták át eléggé a közéletet, a közszellemet. Mind e mellett azonban, véleményünk szerint, kétség sem lehet a felett, hogy az 1790-iki országgyűlés felfogásának alapja abban az irodalmi küzdelemben keresendő, a mely még Mária Terézia alatt megindúlt. Az eszmék terjedésének történelmünkben újabban is, régebben is ez volt a legtermészetesb útja. Ugy hiszszük, hogy a nyelv csinosítása, bővítése, művészivé tétele maga után vonta a nemzetiség egyéb alapelemeinek nagy átalakulását is. Az a »tranquilla potestas,« mely a jelen század elején s közepén oly izmosúlt erővel nyilatkozott irodalmunkban :
