Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

TÖRTÉNETI IRODALOM. 857 tartván fönn : újra szervezte a censura gyűlöletes intézményét, a legapróbb részleteket is meghatározva s körülírva, hogy a nyugat felvilágosúlt nemzeteinek eszméit befogadni Magyarországot lehetetlenné tegye. Ismeretes, hogy ettől fogva mily szigorúságot fejtett ki a censura az Írókkal és nyomdászokkal szemben s hogy Ferencznek az 1795-ben kibocsátott általános könyvvizsgálati rendelete mily sok ideig útját szegte a szabad gondolkozásnak, az eszmék fejlődésének. Mikor a megyék kezdték belátni, milyen kétélű fegyvert adtak az uralkodó kezébe gyámoltalan, gyarló felfogásukkal : már minden késő volt. Magyarországnak évtizedeken át nyögnie kellett a censura merev szigorának igája alatt, míg később a haladás fékezhetetlen vágya azt némileg enyhíthette. íme néhány nagy vonásban a nemzetiségünk derekasb kifejlődését hátráltató censura története. A kit a részletek is érdekelnek : olvassa el Ballagi Géza könyvét, a melynél több világosságot egyetlen munka sem vetett e különösen fontos, de jogtalan intézmény fejlődésére. Nem annyira az adatok bőségével, hanem okoskodása komolyságával, szabatosságával, előadásának világosságával, tisztaságával s helyességével hat. Nagy ügyességet mutat a kritikai fegyverforgatás"ban. A szabadelvüség legnemesb eszméi vezérlik gondolkozását s óvják meg az elfogultságtól, jobbára egyéb tévedésektől is. Előszeretettel foglalkozik egy-egy korszak politikai küzdelmeivel, együtt gondolkozik egyik-másik főszereplőjével s egészen beleéli magát amaz eszmék harczába, a melyek a mult századbeli Magyarországot mozgatták. — Mi komoly figyelemmel ügyekeztünk e munka szellemébe hatni ; mérlegeltük az író felfogását,kritikai becsléseit, okoskodásának erejét s szilárdságát sjobbára ama meggyőződésre kelle jutnunk, hogy Ballagi Géza a lehető legalkalmasabb szempontból ügyekszik nézni a politikai írók munkásságát, a melynek nem tartózkodik megadni a megillető dicséretet s érdeme szerint méltányolni a csekélyebb jelenséget is, mely belevegyült a kimagasló szellemek sokoldalú működésébe. Igazolva láttuk azt, a mit munkája előszavában mond : »Merem állítani, hogy a rokonszenv által ép oly kevéssé engedtem megvesztegetni Ítéletemet, a mint viszont nem tett elfogúlttá egy vagy más esetben az ellenszenv sem.« Pedig felfogásának iránya, szellemének egyenessége nem egyszer volt erős próbán ama mindenoldalú törekvésben, a melyet a felszabadúlt, vagy legalább megkönnyített sajtó emberei támasztottak a mult század utolsó felének végén. Nem egyszer érezhette magát szinte elkábúltnak abban a hirtelen kitört zajban, mely csak a sokáig elnyomott szellemek féktelenségéből származhatott. De ő derekasan megállta helyét. A lehiggadt Ítéleteket alkotó ész nyugalmával nézte a nagy, fontos és kevésbbé fontos vagy épen jelentéktelen tényeket, mindegyiknek kijelölve helyét s