Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

858 TÖRTÉNETI IRODALOM. 858 mindegyiket szerves részül igyekezve illeszteni az egésznek keretébe. A tények csoportosításában nem kevesebb ügyességet mutat, mint azoknak mérlegelésében. Minden rangú forrásait sorrendbe állítja nem chronologiai egymásutánban, hanem ama tárgy szerint, a melylyel foglalkozik. Mindez aránylag elég könnyűnek látszik a szegényes politikai irodalomnak II. József császár előtti történetében, de innentől fogva, az adatok roppant halmazában kelle helyes nézőpontokat felállítania, mert a hazafiság felgyúlt lángja, a visszahatás ereje minden valamire való ember kezébe tollat adott s mindenki akarta saját véleményét hallatni. Valóban a magyar politikai irodalom ekkor kezd igazában föllendülni. Az az előtti kor politikai eszméi között van néhány kimagaslóbb, nagyobb szellem munkája, mint például Eszterházy Miklósnak az ellentétek kiegyenlítését czélzó röpiratai, vagy Zrínyi Miklósnak Az török áfium ellen való orvossága,, mely utóbbit kétségkívül jó ideig az első rangú hely illeti meg, sőt a Kollár ismeretes műve, melyben a nemesi jogok arányos megoszlása mellett száll síkra s melyben a közterhek aránytalan s igazságtalan felosztását támadja meg »nagy eruditióval s megragadó ékesszólással,« szintén kiváló becsűnek mondható : de az elzárkózott szellemek szűkkörű felfogására egyik sem gyakorolhatott hathatósabb, határozottabb befolyást. Csak a Mária Terézia uralkodására következő korszak lehetett igazán tanúja a politikai, vallási, kormányzati, közigazgatási kérdések ama sokoldalú fejtegetésének, a melyre II. József felvilágosúlt szelleme nyithatott útat, adhatott ösztönt. A szabad vizsgálódás joga csak e korban kezdte elfoglalni igazi helyét, nem tartózkodva magának a császárnak megítélésétől sem, mire az előtt irodalmunkban talán egyetlen példát sem találunk. Valóságos verseny indult meg az írók közt s egyik a másikon mindenkép túl akart tenni szabadelvű felfogásban, mely aztán sokszor túlzásba is csapott. A magyar irodalom terén lázas munka hangjai lettek hallhatók csakhamar. József merész tervei s azok végrehajtása felzúdították a nemzetet. A nemesség és papság opponált, de hasztalan. Az új idők emberei újjongtak örömükben s a mily érdekkel várták a pápa utazásának eredményét, ép oly igaz öröm fogta el őket, mikor Józsefnek akath. egyházra vonatkozó rendeletei nemcsak nem változtak, de még súlyosbították a kath. papok helyzetét. A protestánsok kezdenek bízni a jövő fejlődésekben annál inkább, mivel néhány kath. író maga elismeri, hogy az igaz hit diadalát, a vallásegyesülés eszméjének megtestesítését csak türelemmel lehet kivívni. Bartholottus és Vitola iratai fényes bizonyságok arra nézve, hogy a szabad vizsgálódás rövid idő alatt mily magas szempontokra emelkedhet, ha semmi sem korlátoz az igazság