Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

856 TÖRTÉNETI IRODALOM. 856 1791-ki vallási törvénynek 56-ik articulusa. Ez utóbbi különösen fontos a censura természetének, hogy úgy mondjuk, benső változásában. A vallásos könyvek nem lesznek a könyvvizsgáló bizottság vizsgálatának alávetve. Eddig a censurai szabályokban meg ha politikai kérdésekre vonatkoztak is, főként a vallási érdek mutatkozott döntőnek : most íme egyszerre épeu a vallásos könyvek nem tartoznak a censura jogkörébe. Nevezetes változás, a melyet talán az idők jeléül is vehetünk. De nemcsak az országgyűlés, a megye rendeinek felfogása is rendkívül téves volt a sajtószabadságot illetőleg, sőt magoké az irókó sem volt sokkal különb. Megesett, hogy maga a vármegye gyakorolta a censurât, a mire egyik igen jellemző példa az, hogy Biharmegye megégettette azon emlékiratot, a melyet Sauer és ' Kende káptalani követek abból a czélból írtak, hogy tiltakozzanak a nagyváradi káptalan tulajdonát képező néhány községnek a Hajdúsághoz való visszacsatolása ellen. Révai is, ki ekkor az akadémia ügyében buzgólkodott, az akadémiára kívánta ruházni a censura gyakorlását. Szóval a sajtószabadság iránti közfelfogás még sehogysem tudott megtisztúlni, mikor Ferencz a trónra lépett, a ki alatt a könyvvizsgálók minden erejöket a forradalmi eszmék meggátlására fordították. E végből kivált a vámhivataloknak volt szigorú utasításuk, hogy a határra érkező könyvszállítmányokat gondosan átvizsgálják. Majd a helytartótanács is királyi jognak declarálván a nyomdák engedélyezését : fiscalis actióval fenyegette eme felségjog ellen vétkezőket. Erre kivált a megyék föliratai birták a helytartótanácsot, a melyek a nemzetet becsmérlő könyvek ellen feljajdultak. Volt néhány hazafias szellemű s szűk látköréből kiemelkedett megye, a melyek a szóban vagy írásban való vitatkozás szabadságától várták az előhaladást. Érdekes példáját beszéli el ennek Kazinczy egy 1793-ban kelt levelében. A megyei rendek a censura megszorításának mind ellene voltak, Saueren, a nagyváradi préposton kivűl, ki ékes beszédben fejtegette, hogy mily sok rossz következhetik a sajtószabadságból az államra és vallásra egyaránt. Kazinczy elismerte, hogy rossz következhetik, de az is igaz, hogy »az a kevés rossz, a mit aproelum szabadsága húz maga után, azt a sok rosszat és nagy rosszat, a mitaproelum tilalma szül, véghetetlenül fölülmúlja.« Bessenyei pedig azzal érvelt, hogy hát tiltsuk el a szőlőművelést, mert részegség és gyilkosság következhetik belőle, mire hangos hahotába törtek ki a megyei reudek. Ellenben Abaújban, Barsmegyében stb. világosan feltűnt, hogy a könyvvizsgálat jogát határozottan királyi jognak declarálták. Ily körülmények közt mi természetesb, mint hogy az uralkodó az őseitől gyakorolt könyvvizsgálati jogot kizárólag magának