Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

TÖRTÉNETI IRODALOM. 855 a felelete, a melyet a sajtó elleni panaszokra adott. »Ha rosszak e kritikák — így szólt — maguktól feledésbe merülnek, ha ellenben jók. mindnyájan tanulhatunk belőlük.« Elgondolhatjuk, de különben történeti tények is igazolják, hogy ily felfogás mellett mily óriási működést kellett kifejtenie az immár jogaikat visszanyert vizsgálódó szellemeknek s mennyi balvélemény, mennyi tévhit, szűkkörű felfogás ostrom oltatott a józan észnek eddig tétlenségre kárhoztatott fegyvereivel. A protestánsok hálásaknak mutathatták magokat a fejedelemtől nyert engedményekért s bármit mondjanak is az ő absolut uralkodási rendszeréről: ez engedmények sokban enyhítették kivált a protestánsok szemében a nemzet történelmi jogain ütött sebeket. II. Lipót uralkodása is ebben a szellemben kezdődött. A kath. egyház újra vissza akarta nyerni a szellemek vezetésének jogát úgy, a mint annak majdnem kizárólagos gyakorlói voltak Mária Terézia alatt. De az idők sokat változtak s a magyar törvényhozás szintén érvényesíteni akarta jogait, a melyeket kezéből a régebbi fejedelmek törvénytelenül kivettek. Igazában még csak most kezdte a magyar törvényhozás belátni, hogy az a számtalan decretum, a melyeket több mint kétszáz év alatt fejedelmeink oly serényen küldözgettek az országba, hogy azok a szellemi munkások mindennemű gondolatainak szárnyát szegjék, — sokkal mélyebben nyúl a nemzet életébe, semhogy azokat tovább is tétlenül nézhesse. Jónak látta tehát a sajtószabadság megszorítását, a mi csak egyoldalúkig nyilatkozott ugyan, mert csupán a protestánsokat érte, de e tény kétségkívül nagyon jellemző a mult század utolsó tizedében hirtelen fellobbant magyarság reformtörekvéseire. Valóban mi nagyon sokáig voltunk arra kárhoztatva, hogy »megérjünk« a sajtószabadságra. A mult század utolsó tizedének eleje tanúja volt a nemzetiség erősb kifejtésére irányuló lángbuzgalomnak, tanúja volt a nemzeti egység, a nemzeti összetartás szilárdulására való törekvésnek, az önálló, független Magyarország jogainak védelmére megindult eszmeharcznak, a melynek heve nem egyszer a túlságba is átcsapott s lehetett néhány hangot hallani, a melyek csak forradalmi idők hangjai : de semmi nem mutatja, hogy a sajtószabadságra való vágy igazán élénk, igazán nagy s határozott lett volna. Bizonyára a közelebb mult tíz év története, a mikor a bilincseiből felszabadúlt sajtó túlságai sokakat elkeserítettek, az ekkori felfogás szerint, szomorú tanúságot nyújtott a törvényhozásnak, mely a sajtószabadságról a mostani értelemben tudni sem akart. A felekezeti szellem mintegy visszahatásúl a József császár alatt mutatkozó egyenlőségre, erősbülni látszott, s a protestáns írókra gyakorolt censurai megszorításokban nyilvánult. Igy jött létre az 1790 1: 26. t. cz., s az