Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

854 TÖRTÉNETI IRODALOM. 854 nézve, vájjon milyen eljárási módozatot állapítsanak meg a kinyomtatandó könyvvel. Althan váczi püspök utasításaiban, a melyek a revisorok számára készültek, először találkozunk a politikai kérdések vizsgálóira nyomósabban kiszabott censurai merev szabályokkal. A kath. egyház közegei mintegy törvényt akartak az emberi szellem felfogása elé szabni. Eleinte úgy látszott, hogy e szabályok csak a vallásos iratokra vonatkoznak, de később, a mint az utasítások a gyakorlatban érvényesültek, a politikai kérdések vizsgálóinak is be kellett látniok, hogy gondolkodni a józan ész törvényei szerint ez úttal lehetetlen. A nyomdászoknak nemcsak a theologiai, jogi és orvosi vagy philosophiai művek nyomtatása volt szigorúan eltiltva addig, míg az illető szakreferens arra az engedélyt meg nem adta, de még az úgynevezett humánus tárgyakkal sem volt szabad e nélkül foglalkozni. Sőt olyan könyvnek az utánnyomatása, a mely már egyszer engedélyt nyert, szintén csak a legmagasb engedélylyel volt véghez vihető. Az uralkodó azt vélte, hogy valamely könyv utánnyomatása a tudományokra, a nyomdászatra s a kereskedésre egyaránt szégyenletes. S csak akkor vélte megengedhetőnek, ha az összes példányok elfogytak, vagy a megmaradtak ára túlságos magasra volt czigázva. Különben a körülmények szerint szigorú büntetéssel járt. De a mi Mária Terézia uralkodását különösen jellemzi e tekintetben : az az ő könyvrendőrsége kifejtett munkásságában nyilvánul. A könyvrendőrség főleg a megjelent könyvek példányainak elkobzásában fejtett ki nagy ügyekezetet. Ezekről jegyzéket vezetett, a mely jegyzék azután nemcsak szigorúságának, de egyiigyűségének is fényes bizonyítéka. Még hagyján, hogy e jegyzékbe Mendelsohn Phaedon]&, vagy Süssmilch Göttliche Ordnung ja. is belé kerültek, de az már igazán komikus színben tünteti föl a könyvrendőrség eljárását - - hogy Ballagi szavait idézzük, — hogy 1777-ben magát a katalógust is beleiktatták a tiltott könyvek jegyzékébe, »nehogy abból a rossz emberek a rossz és az okos emberek az okos könyveket megismerjék.« A censura e szervezett s részletesen körűiirt szellemirtó munkájára visszahatásnak kellett következnie. S valóban II. József sajtóügyi rendeleteit abban a korban igazán szabadelvűeknek mondhatjuk. Uralkodását a felvilágosúlt fejedelem azzal kezdte meg, hogy a sajtót felszabadította az őseitől reá rakott súlyos s elviselhetetlen bilincseiből. A szabad vizsgálódás tért kezdett foglalni a szellemekben. A fejedelem maga sem tett kivételt a nyilvános birálat alól. Semmi sem mutatja inkább az ő felvilágosodott felfogását a szabad vizsgálódást illetőleg, mint az г) Maria Th. als Gesetzgeberin. Von Au. Hermann. Wien, 1888. 75.1.