Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

TÖRTÉNETI IRODALOM. 853 keretén kelül az egységet megóvja: átvette a censura jogtalan intézményét, először csak annyiban, hogy a tekintélyesb püspökök, professorale approbatióval láttak el néhány könyvet, de később egyes prédikátorok, sőt egyes városi hatóságok egész rendszeresen is gyakorolták az előleges censurât. Az a szenvedélyes, elkeseredett vita, a mely tovább egy századnál Magyarország majd minden szellemi harezosát elfoglalta s a mely a furor theologiaet folyvást magasra felcsapó lángokban láthatta : mintegy önkéntelenül rávezette a katalom kezelőit a censura intézményének törvényes szabályozására. A fejedelmek úgy hivék, hogy a vallásfelekezetek közti békesség biztosítása épen úgy uralkodói joguk, mint az állam tekintélyének védelme. Decretumaik folyvást is e szempontokból indulnak ki ; de az a tény, hogy úgy a könyv-vizsgálat jogát, mint a privilégiumok ajánlását a jezsuiták gyakorolták, a fejedelem intézkedéseit egyáltalában nem kedveltethette meg a protestánsokkal. Egész I. Lipótig a bécsi censura volt irányadó a magyar sajtó termékeire. Csak ekkor szűnt meg ez idegen hatalom jogköre. I. Lipót kinevezte az első állami könyvvizsgálót, Szentiványi Mártont s a még mindig zűrzavaros fogalmak a censura gyakorlására ettől fogva kezdtek némileg tisztúlni. I. József ugyan nem töltötte be helyét, mikor Szentiványi meghalt, de ő is osztozott előzőinek ama felfogásában, hogy a censura legfőbb gyakorlója maga a fejedelem. Annyi bizonyos, hogy — a mennyire az eddigi vizsgálódások nyomán véleményt alkothatunk — a censura fölötti jogot a kath. egyház sohasem engedte kiesni kezéből, épen úgy nem, mint a fejedelem. Az állami és egyházi censura már kezdetben kezet fogtak egymással, hogy megbénítsák, tétlenségre kárhoztassák a szellemeket, a melyek élénken érezték a haladás, a reformok szükségességét. De mind az állami, mind az egyházi censura jogköre csak a szokáson és gyakorlaton alapúit egészen Mária Terézia uralkodásáig, a ki a reformok vezetését uralkodói kötelességének ismervén : az állami censura intézményét rendszeresítette. О is meghagyta az egyházi censurât, a mely még szigorúbb, még igazságtalanabb lett ; de szervezte az állami censura intézményét, mely hatalmát úgy előlegesen, mint utólagosan egyiránt kegyetlenül gyakorolta. A. kath. egyház erélyes védőre talált benne s lenézőleg, megvetőleg viselkedett a királynőtől is többször eref?ie7ceknek nevezett protestánsok iránt. Legelőkelőbb tagjai egyetértettek abban, hogy a protestánsok eddigi jogait elkobozzák. S ehhez a bevezetés abban nyilvánult, hogy a primás tanácsára a külföldi eretnek könyvek behozatalát szigorúan megtiltotta az uralkodó s a protestáns írókat is a jezsuiták terve szerinti censura igájába fogta. Részletes utasításokat dolgoztatott ki arra