Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - I. közl. 841

TÖRTÉNETI IRODALOM. 847 Erdélyt, Olákországot és Moldvát a Eeketetengerig benépesítették. A eolonisták — úgymond Major nőikkel, gyermekeikkel együtt jöttek be, s más népekkel házasság útján sem vegyülvén, vérök s fajuk tisztaságában maradtak fenn. (30.1.) Tovább ismét irja : hogy a római eolonisták a góthokkal jó. a hunnokkal barátságos viszonyban éltek. Attila és hunujai mind Daciában, a rnmänek országában születvén és lakván, tudtak rumanűl, nem a grammatikai és mesterséges nyelvet, de a nép nyelvét, (31 32.11.) A hunnokat a gepidák, ezeket a longobárdok és avarok váltották fel, s elvonulásuk után a rumänek egyedül maradtak Dacia, azaz Erdély birtokában. •»Balcesku azt állítja, hogy a kereszténységet a bolgárok is a rumänektöl vették át. sőt uralkodóikat is a rumänek közül választották. A törököknek 1392. meghódolt második Bolgárország is rumiiu volt. (33. 1.) Az avarok birodalma felbomlása után a rumänek a IX-ik században a Dunán innen a régi Daciában több államot alkottak, egyet G-elu Erdélyben. Mén-Marót Biharban, Grlad a Bánátban, s e fejedelmeket a magyarok nem győzték le, de kezet adtak nekik s őket szövetségeseikké tették, azután Tuhutumot, Hora fiát (vájjon a tudós rumän iró nem az 1784-ki oláh lázadás fejének őséül tekinti Horcá-t. Tukutuni atyját?) fejedelmekké választották. Tehát sem legyőzve, sem meghódítva, haneui , politikai szabad egyezés szerint fogadták be a rumänek a magyarokat saját országukba. (33—34. 11.) »Major szerint az avarok 568. Daciát elhagyván, Pannóniába költöztek át, a rumänek egyedül maradtak ott s kezdettek küljebb terjeszkedni, de később a magyarok egyik vezére. Tuhutum által legyőzetvén : (tebát Balcesku állítása e pontban nem i való) őt a rumänek fejedelmökké választották. A mint korábban a huunok, kétségkívül Tuhutum is beszélt rumänül ; mert Moldvából jővén, ott rumänek közt élt. (34.1.) Tehát a rumänek fogadták maguk közé a magyarokat, s azért, mert magyar fejedelmet választottak, nem kellett magyarokká lenniök, mint a magyarok sem lettek németekké azért, hogy német fejedelmök volt. (35. 1.) A rumänek mindenütt többségben voltak, s később mégis parasztokká, szolgákká lettek, s bár a XII.. XIII.. XIV. században elnyomóik ellen többször támadtak fel. de a szerencse soha sem kedvezett nekik. Egyébiránt — jegyzi meg Major e fölkelések nem annyiban voltak a földesurak ellen irányozva, mint inkább a nemzeti érzület föllázadása volt a szolgaság vagyis a magyar uralkodás ellen, s czélja a nemzeti függetlenség. (37. 1.) »Balccslcu — ezzel egészen ellenkezőleg — azt irja. hogy a rumänek sorsa a magyarok alatt kezdetben kedvező volt : meg volt tartományi alkotmányuk saját herczegeik alatt, s ezek szövetsé-