Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ÓVÁRY KELEMEN: Lásd Kolosváry Sándor 828

836 TÖRTÉNETI IRODALOM. 836 - Szász grófságot, sem tisztséget nem ismer, hanem csak Szász nemzet ispánját és ispáni hivatalt, ez utóbbi szó alatt értetvén maga a Szász nemzet ispánja és »segítő személyzete.«. — Tudtunkkal a német Graf-ot a magyarban grófnak szokás mondani, a hivatalnok, tisztviselő, tiszt, úgy szintén a tisztség és hivatal szókat is a közéletben felváltva ugyanazon értelemben szokták használni ; épen ezért használják a szebeni »gróf « illetőleg »grófság« kifejezést nagy tekintélyű tudósok is (р. o. Hajnik I. Magyar alk. és jőgtört. Pest, 1861. a 261. 1., és Szilágyi Sándor. Erdélyország tört. 1866. a 45—47. 11.), s magok a törvények csakis szász »Tisztek«-et ismernek (р. o- Appr. Const. P. II. T. 1. art. 5. Cond. XIV. vagy Comp. Const. P. II. T. 1. art. 2. Cond. XVIII. stb.) Mindezeket megfontolva, könnyű átlátni, hogy egyrészt nem hibáztunk közjogilag, midőn a Szász grófi tisztség betöltésének módjáról szóltunk, s más részt mily képtelenségre vezetne Jakab E. úr komoly tanácsának követése, mert ennek nyomán így kell vala szólni : a szász nemzet ispáni hivatalának betöltési módja, a mi saját értelmezése szerint annyi mint »a szász nemzeti ispán és segítő személyzetének« betöltési módja, — vagyis képtelenség. Helyesírási hibát egyetlen egyet sem említ, hanem felhoz három szót munkánkból, melyek nem egyeznek az eredetiben levő szókkal, a mit a legszigorúbb kritika is legfölebb olvasási, de nem helyesírási hibának tudhat be ; de kettőt ezek közöl nyugodt lélekkel sajtóhibául ismerhetett volna el. (Ezek helyett : ad imaque, niteretur, t. i. munkánkban ad riuaque, intereretur fordul elő) ; aztán néhány kifejezést vesz elő, melyekkel legfölebb müveiből nagyon jól ismert magyar nyelvérzéke ellen vétettünk ; pl. óhajtotta volna, hogy a még mindig divatos natió, a közbeszédben gyakran hallható nem tudni, s a tudósvilágban technicus jelentőségű laicus kifejezések helyett a nemzet, nem lehet tudni, nem szakember kifejezésekkel éljünk. Valamivel szerencsésebb volt bíráló a földrajzi botlások terén ; itt alkalmas zsákmányul kínálkozott neki azon piczinyke Ids ártatlan tévedésünk, mely sz^int két jelentéktelen kis felsőfejérmegyei községet Alsó-Fej érmegyéhez számítottunk. Minthogy azomban ezen említést is alig érdemlő egy jelentéktelen elvétés egymagában nem volt méltó a »földrajzi botlások« czimére, biráló kénytelen volt társakról is gondoskodni, mely czélból földrajzi botlásnak kereszteli azt, hogy a szövegben előforduló néhány szász községet a jegyzetben magyarul megnevezni szükségtelennek tartottuk, s hogy egyik jegyzetben (az 539. 1.) sajtó-vagy tollhibából ez áll »faluk«, holott a szövegben csak egy falu-v6\ van szó.