Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ÓVÁRY KELEMEN: Lásd Kolosváry Sándor 828

TÖRTÉNETI IRODALOM. 837 VI. A bírálat utolsó rész • téves és hiányos magyarázatainkat van hivatva kimutatni ; de az egész nem sokkal több, mint aprólékos dolgokkal való pepecselés, gyermekes kifogások és szőrszálhasogatásök vegyüléke ; pl. helyteleníti hogy az invadiare szót pignoíare szóval, a házából pecsételjék ki kifejezést zárják ki-ve 1, a parentela fogalmat családi összeköttetéssel, a postergalni igét megvetni, visszautasítani igékkel értelmeztük ; fölöslegesnek tartja a közkert és orda szó magyarázását ; megjegyzi, hogy az esztena nem a juhakol, hanem a juhnyáj gazdájának lakháza vagy kalyibája, hogy a pakulár nem juhpásztor, hanem a major nyáj őrző szolgája, a plajás sem határszéli őr, hanem határszéli szoros-őr, út-őr ; rosz néven veszi, hogy egy pár jelentéktelen szót nem értelmeztünk stb. A mily jellemzők ezen kifogások bírálónk tudományos, szellemi színvonalára nézve, ép oly érdemetlenek arra, hogy azokkal komoly ember foglalkozzék s időt vesztegessen. Csak egy vád olyan a bírálat ezen részében, melyet külön szemügyre venni szükséges. A Száz. 658. lapján ugyanis ez áll: »379. 420. laponkiadók e kérdésre : kik lehetnek regiusok — királyi emberek ? így felelnek : azon világi egyének, a kik mint idéző, vallató stb. biztosok járnak eis utalnak a Hármas Т. К. II. r. 19. tit. 2. §-á a. De e magyarázat újabh magyarázatot kíván.« Ámde mi munkánk 379.1. az 1. jegyzetben - mint ezt az első mondat végére tett kettőspont is tanúsítja — sem nem kérdezünk, sem nem felelünk, hanem egyszerűen arra nézve, hogy kik lehetnek királyi emberek, vagyis azon világi egyének kik mint biztosok járnak el, utalunk a HK. egy helyére, mint olyanra, mely e tárgyra vonatkozó rendelkezést tartalmaz s ekként a regiusi intézmény történetének kifejtése czóljából felhasználható. Ha magyarázni akartunk volna, bizonyára nem elégedtünk volna meg egy pár szóból álló felelettel, do azzal sem, hogy — miként Jakab E. úr teszi elmeséljük, miként lett valaki táblabíróvá, mikor s hogyan tettük le mimagunk a vizsgát, magának a megmagyarázandó jogintézménynek történeti fejlődését pedig egészen tekinteten kívül hagyva, csakis utolsó fejlődési szakát néhány odavetett szóval fölületesen írjuk le. Tehát n -m mi magyarázunk tévesen és hiányosan, hanem a bíráló magyaráz tévesen minket, s hiányosan egy jogintézményt. Á többire nézve csak egész átalánosságban jegyezzük meg, hogy czélunk nem levén a közlött források teljes feldolgozása, föladatunk körén kívül esett, úgy a bennük érintett egyes intézmények részletes kifejtése, mint egyes, különösen gazdasági tár-