Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ÓVÁRY KELEMEN: Lásd Kolosváry Sándor 828

TÖRTÉNETI IRODALOM. 835 czimeit; elmondja (Száz. 544., 549., 550., 644. 11.) a helyhatósági szabályoknak egy jó hosszú soráról, a tóbbi közt Udvarhely,Maros- és Arauyosszékéiröl, hogy eredetiből vaunak közölve, s minduntalan zsémbel, hogy annyi meg annyi statutumot az erd. muz. kéziratgyüjteményéből vettünk ki : aztán hirtelen elkeseredik s panaszt tesz (Száz. 647. 1.), hogy »átalában a kiadók forrásra utalása fölött bizonyos oraculum-féle homályosság és kétely borong,« a mi miatt nem tudja, hol keresse, ha meg akarná látni, az eredetit ; kereken kijelenti, hogy »kiadók forrásidézése, forrásra utalása homályos és határozatlan« (Száz. 653, 1.), sőt még afölött is kételkedik, a miről előbb már meggyőződött, t. i. hogy az előbb érintett székely székek szabályait eredetiből közöltük. — Hogyan fogamzhatott meg lelkében ezen elégületlenség érzete, nem tudjuk; de elképzeljük. A munkához irt előszó L lapjának olvasása alkalmával jóhiszemüleg megbízott azon állításunkban, hogy a törvényhatóságok levéltárait bejártuk s hogy másolatokat csak eredetiek hiányában használtunk ; ezen bizalma egy ideig rendületlen is maradt, midőn látta, hogy lelkiismeretesen utalunk az illető levéltárra, jegyzőkönyvre, s a mennyiben az lapszámozva volt. a lap számára is, hol az eredetit megkaptuk; minthogy azomban ily körülményes utalás munkánkban roppant nagy számmal fordul elő s csak kivételesen maradt abban, önmagunknak vagy a munka egyes részeit letisztázóknak feledékenységéből, valószínűtlennek kezdte tartani, hogy tőlünk ilyen sok időt és fáradtságot igénylő munka kiteljék; mindinkább bele élte magát azon gondolatba, hogy mi csak az eredeti hollétéről szereztünk magunknak tudomást, vagy hogy abba legfölebb beletekintettünk, s aztán fühöz-fához fordultunk, hogy másolatra tegyünk szert, melyből a közlendő statutumot kiírhassuk. Más, járatlanabb kritikus alkalmasint azzal vetett volna véget kételyének, hogy próbára teszi idézésünket, a minek eszközlése, mivel az eredeti hollétét pontosan megjelöltük, nem is lett volna nehéz munka. У. Biráló mulattató kedélyessége hirtelen ijesztő komolyságba csap át. mire azzal készíti elő az olvasót, hogy bírálatának közvetlenül az előbbire következő szakaszát ezen nagy hangzású felirattal látja el: » Közjogi és helyesírási hibák, földrajzi botlások.« (Száz. 654. 1.) Mily értékes zsákmányt helyez kilátásba ezen szakasz czime, s mily értéktelent nyújt mégis annak tartalma ! Egyetlen egy közjogi hibát törekszik kimutatni, s ez sem sikerül neki. Hibáztunk, ő szerinte, abban, hogy »Szász grófi tisztség«-ről szólunk (Corp. stat. 632. 1.), a midőn Erdély alkotmánya sem