Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ÓVÁRY KELEMEN: Lásd Kolosváry Sándor 828

834 TÖRTÉNETI IRODALOM. 834 III. Azt is kimutatja s egész halmaz adattal bizonyítja a kritika (Száz. 649.1.). hogy az Akadémia szóban forgó kiadványa nem teljes. Kár volt ennek bizonyítgatásán annyit fáradozni, mert sem mi nem állítjuk, sem bármely józan elméjű ember nem gondolhatja, hogy e kiadvány teljes ; csakhogy e hiánynyal az Erdélyi Muzeum kézirattári gyűjteménye semminemű összefüggésben sincs. Sok statutum van nemcsak ebben, hanem az egyes törvényhatóságoknak általunk átvizsgált eredeti jegyzőkönyveiben is, melyeket, mint jelentékteleneket vagy mint korábbiak egyszerű ismétléseit szándékosan hagytunk ki, nehogy munkánk terjedelmét szükségtelenül gyarapítsuk : s bizonyára, lelkiismeretes kutatásunk daczára is, kikerülhették figyelmünket a sokszor nagykinnal alig olvasható jegyzőkönyvekben olyanok, melyeket közölni érdemes lett volna; végre kimaradtak olyanok, melyeket eredetiben megtalálnunk nem sikerült, de az Országos Levéltár hivatalos másolatairól közölhettünk volna. Csakis ez utóbbiak hiánya szolgálhat némi okul azon kifogásra, hogy munkánk nem teljes. A hiány azomban e részben sem oly ijesztő, minőnek biráló úr festi, aztán meg nem is helyrehozhatatlan. Mert először is munkánk czélja nem az, hogy abban minden statutum a legutolsó darabig, hanem, hogy minden korból a jog anyagát képező viszonyokra vonatkozó statútumok közöltessenek; e czél pedig munkánk jelen tartalma mellett is el van érve. S másodszor abban a községek statútumainak, melyek к illőmben is csak illető törvényhatóságuk statútumainak keretén belül mozoghattak, úgy szintén a szomszédsági szabályoknak szorosan véve nincs helyök ; mind a mellett — nem ugyan minden habozás nélkül — mégis elszántuk magunkat arra, hogy néhány kiválóan érdekest abba mutatványul felvegyünk ; ámde a birálatban munkánk nem teljességének bizonyítására felsorolt statútumoknak túlnyomó része ilyen munkánkba nem tartozó községi statutum, másik, csekélyebb része szomszédsági statutum, s egy harmadik része nem létező statutum. E szerént vajmi kicsiny tömegre apad le azon statutumok száma, melyeket a birálat szerént közölnünk kell vala. E hiányon is munkánk utolsó kötetének függelékében annak idején segíthetünk. IV. Eorrásidézésünk módjával is elégedetlen Jakab E. úr. Ezen elégedetlenségét igen kedélyes módon adja tudtára a nagy közönségnek. Előbb (Száz. 544. 1.) megjegyzi, hogy a hol csak lehetett, az eredeti jegyzőkönyvekből vettük közléseink egyes