Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - ÓVÁRY KELEMEN: Lásd Kolosváry Sándor 828

történeti irodalom. 829 mond ellent : a kir. kiváltságok stb. ugyanis nem levén statútumok, ezek gyűjteményébe fel sem vehetők. Nem követheti továbbá helyes gondolkozású ember bírálónak ezen nyolczadik elvét: »a forráskiadónak meg nem engedhető, hogy eredetijének más czímet adjon, mint a mi annak с símében, szövegében ragy a szöveg természetében benne van ; — mert ez elv absurdumra vezethet. Ezen elvből ugyanis logikai szükségességgel következik 1. hogy az olyan, czím nélküli szabályt, melynek szövegében efféle kifejezés fordúl elő : gondolkoztunk, v. parancsoltatik, v. tetszett, v. megállott (p. o. Corp. Stat. 2., 7., 127., 355., 376., 486. stb. lapjain), ekként kellene czímezni : gondolkozás, parancsolat, tetszés v. megállás ; és 2. hogy akkor, a midőn a forrás szövegében akár egymással összekötve, akár külön felváltva többféle ilyen jelszó használtatik (mint pl. Corp. Stat. 147., 382—386., 442., 447—448. stb. 11.), ezeket valahogyan össze kellene házasítani, hogy az illető szabálynak jellemző czímet adhassunk. Ámde Jakab E. úr nem meri elvéből e logikai következtetést levonni, hanem e helyett a logikán hirtelen nagyot facsaríntva, ilyen formán okoskodik: a kiadvány szerkesztőinek az az , elvök, hogy az egyes szabályokat a szövegben előforduló jelszók helyett a statutum szóval czímezzék; ezen elv követése mellett tehát a törvényhatóság közgyűlésében kelt minden végzést s így számos oly végzést is statutummá kell bélyegezniük, melyek »nem állandó szabályalkotás tárgyai, hanem pillanatnyi szükség idézte , elé (ipsissima verba, Száz. 545. 1.).« Holott a munkánkban mindvégig következetese]L tanúsított eljárásunk nyugodt megfigyelése I után nyilván így kell vala okoskodnia : minthogy a szerkesztőknek elve az, hogy csakis az oly szabályokat nevezzék statutumnak, melyeknek hivatása állandó zsinórmértékül szolgálni, — ergo az olyan végzéseket, melyek czélja egy vagy más concret eset elintézése, nem szabad a statutum fogalma alá vonniok. — Hogy elvünk valóban ez, azt Jakab E. úr, ki munkánkat három éven v keresztül tan úlniányózta, annak tartalmából vajmi könnyen kivehette volna ; mert abban kezdettől végig csupa állandó alkalmaztatásra szánt szabályokat, s csak egyetlen egy, concret esetben hozott ítéletet, közöltünk (Corp. Stat. 448. 1.), mire az olvasót külön jegyzetben legott figyelmeztettük. S a midőn látjuk, hogy maguk az eredeti szabályok szerkesztői, még a magyar nyelvű szabályokat is mindig latin főnévvel, még pedig nem egyszer olyannal keresztelik el, mely a szövegben az akaratkijelentés czéljára használt igék egyikétől sem származik ; midőn látjuk, hogy a czímben a statutum szót is használják, míg az a szövegben nem