Századok – 1888
Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - I. közl. 812
T>ÁK HÁBORÚI. 823 tományokkal.x ) Útjában nem tett új hódításokat, elégnek tartá, ha hatalmát mutatja meg a halparti vándor-népeknek.2 ) Ezek közöl a hermondurok mindig jó viszonyban éltek Rómával. Hasonlóan a markománnok, vagy mint a rómaiak nevezék őket, suebek, mióta Csehországban telepedtek meg, — a szintén szomszédos suebok pedig már régóta függő viszonyban valának, mennyiben belviszályaikba a császári kormány mindig beleavatkozott. A Duna és Tisza közét a méd-perzsa-sarmata származású jazygok (kivándorlottak — nazavúz-ai) foglalák el. Nevök eléggé igazolja, hogy későn kerültek ide s talán a Bnrivista birodalmát megdöntő áram sodra őket az aranykalászszal ékes rónaságra. Legelőször Claudius idejében említtetnek. A római kormány mindig nagy előzékenységet tanúsított e kitűnő lovas nép iránt, s ők ennek fejében fölajánlák szolgálataikat a Vespasiánhoz csatlakozott légiók parancsnokainak, — de csak kezeseik fogadtatának el.8) S ők békében is maradnak talán mindvégig, ha Decebal nem kényszeríti őket szövetségébe. Sokkal veszélyesebb szomszédok a dákok. Decebal hatalmának súlypontja, legjobb ereje hazánk délkeleti Felföldjén, a régi Erdély területén feküdt, A délkeleti Felföld sajátságos helyzete történetünkben is sokszor éreztette fontos, gyakran döntő befolyását. Minden oldalról magas, — délen és keleten egész a hó-regióig emelkedő hegyek veszik körül, melyek tágas, a természettől dúsan megáldott felföldet fognak be, mely így magában is teljesen kerek földrajzi egészet képez. S mégis fejlődésének egész története azt bizonyítja, hogy Magyarország területének nélkülözhetlen integráló része, azt, hogy egyik a másik nélkül sohasem tudott oly helyzetbejutni, mikép a földrajzi viszonyok nyomasztó hatalmát ne érezte volna. A délkeleti Felföld nagy folyói Magyarország felé irányulnak : a Szamos, Kőrös és Maros a Tisza vízrendszerébe tartoznak, s csak az Olt, s a nálunk még jelentéktelen Zsil hagyják el hazánkat, hogy Romániában a Dunába ömöljenek. A folyamvölgyek ennek megfelelőleg Magyarország felé nyilnak, és szélesek, termékenyek, a közlekedés elé semmi akadályt nem gördítenek, s állandó településekre is alkalmasak, sőt kedvezők. A délkeleti Felföld nyugot felől folytonos veszélynek van kitéve, ha Magyarország területe idegen kézben J) Mommsen : Hermes : III, 117. s) Plin. Paneg. c. 16. Non times bella, nec provocas. Magnum est, imperátor Auguste, magnum est stare in Danubii ripa, si transeas, certum ti-iumphi, nec decertare cupere cum recusantiîms, quorum alterum fortitudine, aitemm moderatione efflcitur. s) Mommsen : Römische Geschichte : У. k. 197 kv. 1. II-ik kiad.
