Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - I. közl. 812

824 MARCUS UIjPXUS TR AI ANUS van, du másfelől a nagy magyar Alföld lakossága is örök reinogésben és félelemben volt, ha a Királyhágón túl hatalmas fejedelem parancsolt. A római Pannoniát a Duna és Tisza közén lakó jazygok némileg megvédték ugyan a keleti támadás ellen, fölfogák annak legalább első hevességét, — de ily ingatag, vándor lovas nép sohasem oly tényező, melyre- a stabilismusra, állandóságra alapult, és csak állandó tényezőkkel combináló kormány mint a. római, támaszkodhatott volna, Pannónia pedig az impérium legkiválóbb provinciái közé tartozott Traján idejében. A hódoltság első évszázada alatt a lakosság civilizálódott, meghonosultak a római intézmények, szokások, műveltség s Aquincumban csakoly rómaiak laktak, mint a Padus akár a Tiberis partján. S с pompás tartományt a Duna vonalára állított légiók nem védhették meg kellően soha s a központon kivűlileg elhelyezett emporiumok nyomán természetellenesen fejlődött maga a tartomány is, mert éjszaki és keleti részén lévén nem a béke, hanem a háború igényeinek megfelelő katonai és polgári centrumok, a rómaiság tűzhelyei, л tartomány belsejo elmaradt fejlődésében, s még Traján idejében is jelentékeny területeket borítanak őserdők, — használatlanul, lakatlanul. És e nagy katonai táborhelyeket mégsem helyezhetek másfelé, mert keleten barbárok laktak, kiknek terjeszkedési vágyai örökké fenyegetik a fővárost s magát a tartományt. A barbárok meghódítása, — a birodalom hatalmi körébe vonása tehát föltétlenül szükséges volt, annálinkább, mert a délkeleti Felföld lakói az aldunai tartományokat is épugy rettegteték, mint Pannoniát. Domitian háborúja tehát nagyon is indokolt volt Decebal ellen. És e háború óta még rosszabbak lőnek a viszonyok, mort Decebal egyesítvén népét, s páratlan genialitással vezetvén azt a a műveltség és természetes fejlődés utjain, — néhány év alatt, birodalmát hatalmas katonai állammá tette, mely egyformán veszélyes hatást gyakorolt kelet mint nyugot vándor népeire. A 89-iki szerződés pedig kiváló munkások és szakképzett tisztekhoz juttatván, országát minden oldalról erősségekkel vette körül ; a. vöröstoronyi szorost, a vaskapui hágót hatalmas várakkal látta el, — a déli hegysorok minden alkalmas pontja bevehetetlen sziklafészekké alakult, úgy hogy a délkeleti Felföld mint óriás ék nyomult be a birodalom testébe, —melynek határos részei mindenhol mérhetetlen rónaságok, tárva nyitva minden ellenséges támadásnak. Hadait szintén római mintára szervezé ; hadi gépei képessé tevék őt várak ostromára, seregének nagy száma, tagoltsága, я a kitűnő fegyelem, nagy háború vívására. És mindezekhez járult még, hogy a 89-iki szerződés a birodalomra, vagya szomszédos provinciákra jelentékenypénzter-