Századok – 1888

Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1

A M. TÖRT. TÁRS. ELNÖKÉNEK EMLÉKEZETE. 7 cosmopoliticus nevelészeti rendszert ostorozandó, — elmondani a halál megakadályozta. Hogy a M. Történelmi Társúlat vándorgyűlései hasznát a történeti tudomány gyakorlati terjesztése s az adatok gyűjtése szempontjából sem lehet kicsinyleni, arról tanúskodnak első sorban az utóbbi husz év alatt közzé tett okirat-tárak és más történeti kútfők publicatioi, e szinte kétszáz testes kötet, melyek nélkül hazánk történetét felderíteni képesek nem volnánk, e dús kincses bánya, melynek kiaknázására írói nemzedékek buzgó és szakértő szorgalma kívántatik. A szellemi hatás határait megvonni ép oly nehéz, mint kimutatni indító erejének működését. Mindamellett bizonyára csak sérteném Társúlatunk szerénységét, ha mindazt, ami fönállása óta a történetírás terén történt, csupán neki tudnám be. A magyar tudományosság mezején általában, nevezet szerint a história érdekében az újabb mozgalom a M. T. Akadémiából indúlt ki. Társúlatunk büszkén nevezi magát az Akadémia leányának. De szerénytelenség nélkül állíthatni annyit, hogy eme mozgalom Társúlat unkb an mintegy megifjodva nagyobb mérveket öltött és annál könnyebben hatott vissza magára az Akadémiára, minthogy monnó palaestrán ugyanazon lelkes férfiak állottak és állanak az ügyek élén. Versengésről szó sincsen. Nem tagadható az sem, hogy egyes testületek, bőkezű maecenások, fáradhatatlan búvárok és írók csak úgy hozzá járultak a történeti tudomány emeléséhez, mint a közönség tömegesb részvéte. Mely érdemeket nemhogy kisebbíteni, ellenkezőleg : kellően előtérbe helyezni iparkodtunk mindig. De tény az is, hogy a M. Történelmi Társúlat mindez igyekezeteknél, melyek fönállása óta a történeti tudomány fölvirulására irányozvák, vagy egyetemében vagy tagjaiban sehol se hiányzik, és majd kezdeményezve, majd részt véve, buzdítva és utat mutatva közreműködik. Ipolyi történelmi tanúlmányait azzal kezdé, hogy a legjelesb diplomatikai és paleographiai szakműveket : Mabillont, Walthert, Touissaint és Tassint megszerzé magának és tanúlmányozá. A » Századok «-ban megjelent » Magyar okmányérdekességek« czímű értekezése különösben is tanúságot tesz e téren való jártasságáról, valaminthogy ő volt egyik szerkesztőtársa a »Hazai Okmánytár«