Századok – 1888

Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1

8 IL'OLYI ARNOLD, IV. V. VI. és VII. kötetének. E körű munkásságába tartoznak : »A Bévay család naplója« (Uj M. Múzeum 1857.) » Oláh, Miklós, II. Lajos és Mária királyné titkára, utóbb magy. orsz. kanczellár, esztergomi érsek-primás és kir. helytartó Levelezése«, melyet a Magyar Történelmi Emlékek során 1875-ben adott ki a M. T. Akadémia és »Alsó-sztregovai és rimai Bimay János államiratai és levelezése, « melyet a M. T. Akadémia történelmi bizottságának megbízásából szerkesztett, de a mely csak halála után jelent meg. Kimay Ipolyi családjának egyik őse volt. Kiadott iratai nagy része a családi leveles ládával kerültek Ipolyihoz, mint a család akkori fejéhez. Tett felölök már 1853-ban az Uj M. Múzeumban és 1855-ben a Pesti Naplóban említést. Életrajza azonban, mely Kimayt a költőt, mint azon körnek, melyben élt, központját, Magyarországnak, Bocskaynak és Bethlennek ismételve egyik portai követét Konstantinápolyban és a budai nagyvezéreknél fogta volna bővebben feltűntetni, hiába várta a mester keze utósó simítását. Ipolyit ez életrajz megírásában eleinte Mythologiája, aztán műtörténészeti tanúimányai gátolták, és az hogy »nem akarta — úgymond — irodalmi pályáját ily kitűnő irodalmi őssel való dicsekvéssel megkezdeni. »Riviay János portai vásárlásait« azonban, mint míveltség történeti adalékot Történelmi Tárunk régebben közlötte. Ugyancsak a magyar történelmi kútfők kiadása körűi kifejtett munkásságához tartozik »A régi magyar egyházírók, Corpus script опт ecclesiae hungaricorum« megindítása. Midőn Ipolyi még a Szent-István-Társúlatnak volt alelnöke, tervezgeté, hogy a hasznot, melyet a nevezett társúlat az általa felkarolt iskolai vállalatokon nyer, a magyar egyházi tudományosság előmozdítására fordítsa. Az első lépést önmaga tette ez irányban is, kiadván Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író és pozsonyi kanonok megtérése történetét és más munkáit. Sajnos, hogy e vállalat folytatásában eleddig senki se követte, míg őt magát Hajnal Mátyás, Vásárhelyi és Sámbár kiadatlan müvei rendezésében a halál gátolta meg. A helyi monographiák iránt Ipolyi szintén nagy érdeklődéssel viseltetett. »Mitsem sínylünk annyira, — írá egy alkalommal, — mint a történeti és helyi monographiák hiányát.« Magának