Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyar elemek az oláh nyelvben írta Alexics György 750

TÖRTÉNETI IRODALOM. 753 lefolytában, azaz egész XI. században, a legendák és krónikák sokszor beszéllenek a besenyők és kúnok .elleni háborúkról, az erdélyi székelyek soba sem mutatják magokat, pedig azok természet szerint, a magyar királyok segédjei lettek volna okvetlenül. Lám, ezen idő alatt tudnak a legendák és krónikák nyugati székelyekről, Mosony és Pozsony megyékben. Tehát a XI. században a magyar birodalom nyugati végén valának székeliek (székelyek) ; keleti végén pedig nem valának még. Csudálkozni lehet, hogy a XI. század folytában sok harcz és viszály támadván a keresztyén bit miatt, az olábok, kik az oláh történelmi hiedelem szerint Erdélyben latin miveltséggel és keresztyén hierarchiával birtak volna, soha sem mutatják magokat, pedig ők, természet szerint a hitbuzgó királyok, Szt. István és Sz. László segédjei lettek volna okvetlenül. Mert akkor a schisma nem fakasztott még gyűlölséget a nyugati és keleti egyházak között. Lám. ezen idő alatt tudnak a legendák és krónikák cseh, német, olasz hittérítőkről: de román vagy oláh hittérítőkről nem tudnak semmit. Tehát a XI. században keresztyén oláhok, még pedig latin miveltségü és egyházi hierarchiával bíró oláhok még nem valának Erdélyben. Mind ezt a magyar nyelvbeli és az oláh nyelvbeli vendégszók hirdetik úgy az erdélyi székelyekről, mint az erdélyi oláhokról. A nyelvbeli vendégszók jelentőségét tudván, bizonyosan nagy érdekkel fogadja a magyar történelmi tudomány is Alexics Györgynek müvét, melynek czime : Magyar elemek az oláh nyelvben. Alexicsnek az az előnye van mások előtt, hogy benne született az oláhnyelvben, tehát tökéletesen érti a népnyelvet is, holott р. o. én csak az irodalmi nyelvet értem, vagy tréfásan, de igazán mondva, csak a szemem tud oláhúl, nem a fülem. Azutáu Alexics az oláh nyelvemlékeket is jobban átkutatta, mint ismét р. o. én. Y égre utazgatott is az oláhnyelvű vidékeken, a mit nagyobb haszonnal tehet, mint р. o. én tehetném, ha utazgatnék is ilyen vidékeken. Nagy előnyénél fogva tehát ezt írhatja a 6. lapon : »Az a vidék, a melynek beszédje leginkább át meg át van szőve magyar szavakkal, Máramarostól egész Aradig húzódik le. Azon a hosszú csikón, mely átfutja Máramaros, Szatmár, Bihar, Békés, Csanád és Arad megyéket, azután a régi Zaráudot, Hunyadot és szomszédos részeit, a mihez hozzá kell adnom az erdélyi Mezőséget s egy jó darabot a Bánátból, találunk olyan magyar szavakra, melyekről a többi oláh nép nem tud semmit.« Tehát Alexics helyesen különbözteti meg a vidékbeli vendég szókat, az egész nyelven honossá vált vendégszóktól. Ezek igazán nemzeti, azok csak vidéki jelentőségűek. Ilyenek meg, melyeket példa gyanánt a bukovinai oláh nyelvből hoz fel Alexics az 5. lapon : Tata a SZÁZADOK. 1888. VIII. FŰZET. 50