Századok – 1888
Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Patócsy Ferencz - II. közl. 714
720 ZSILINSZKY MIHÁLY. közül. Ugyanis jött, a hír, hogy a porta öt évre békét kötött Ferdinánddal. Ezt Fráter arra használta fel, hogy az erdélyi rendeket a török ellen ingerelte, mialatt ismét Ferdinándhoz folyamodott oltalomért 1548. elején. És daczára annak, hogy onnét elutasító választ nyert, mégis, hogy a Patócsy és Petrovich által okozott kellemetlen helyzetből szabadûlhasson, ismételten sürgette Erdélynek Ferdinánd általi átvételét. Ez még feszültebbé tette az Izabella tanácsosai közötti viszonyt. Kitört a gyűlölség tüze, mely napról napra pusztítóbbá lévén, a királynét egészen elkeserítette. Megúnta a rút egyenetlenséget, melynek önző indokait ismerte. De nem volt módja annak megszüntetésében. Éppen azért nem lehet csodálni, hogy elviselhetlen teherré vált neki a korona, s hajlandóvá lett annak letételére, ha Ferdinánd király megigéri, hogy fiáról kellőleg fog gondoskodni. Mindazáltal Patócsy és Petrovich nézetét helyeselve, követelte Frátertől a számadást. Az ebitől származó viszály megszüntetése végett egy lengyel, és egy török követ érkezett Gyulafejérvárra. Hogy a királyné méltó haragját enyhítsék, kimondották, miszerint a királynénak több befolyás engedtessék az államügyek vezetésében. Ennek biztosítása szempontjából az is kimondatott, hogy Fráter, Petrovich, Losonczy és Patócsy főtanácsosai közül legalább egy a királyné mellett legyen. Ezen intézkedés éppen nem hozta helyre az óhajtott békét ; sőt a gyűlölködés annál nagyobb lett, mennyivel inkább óhajtotta befolyását érvényesíteni a királynéra egyrészről Fráter, másrészről Patócsy és Petrovich. A két utóbbi férfiú rávette a királynét, hogy Lippára tegye át lakását. Utaltak a barát erőszakosságaira, és a királyné elhagyatottságára. Azt gondolták, hogy ezzel elvonják a barát befolyása alól. A királyné útra is kelt; el is jutott Déváig, mikor a Váradon tartózkodó Fráter követei utolérték és visszatérésre bírták. Patócsy, ki a királynét kisérte, annyira felháborodott a barát erőszakos eljárása és a királyné gyengesége miatt, hogy Dévától hazatért Gyula várába 1549. közepén.1 ) Szilágyi S. Eni. Orszgy. I. 250. lap. V. ö. Horváth M. Magyorsz. T. IV. 220. 1. Erre vonatkozólag Tinódy ezeket írja krónikájában : »Váraddá Práter György ezt hamar meghallá, Hív szolgái által kéré és unszolá, Erdélyből ne menne, mert végre megbánná. Ott ö akaratját asszony változtatá ; Déva várába ő kincsét felhordatá. Ezt hallván Pathóesy, Losonczy búsula, Okot lelvén, mindkét, úr haza indula.
