Századok – 1888

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Patócsy Ferencz - II. közl. 714

PATÓCSY FERENCZ. 721 Valószínű, hogy az ellenfelei felett ekként győzedelmeskedő barát ekkor fogatta el Patócsyt, hogy a Ferdinánddal megindított tárgyalásaiban útjában ne legyen, és hogy az elkeseredett királynét ellene tovább ne ingerelhesse. Tinódy Sebestyén előadása szerint a hatalmas főúr midőn neszét vette, hogy Fráter emberei nyomában vannak, Gyulát családjával együtt odahagyva, hajóra ült, és a Körös vagy az e vidéken elterülő tó vizén Sarkad felé menekült. Sarkadon kiszállva, tovább akart menni, de Kölesér táján elfogatott és Váradra vitetvén, fogságba vettetett. Ezt az eseményt Tinódy a következő versekben örökítette meg. Pathóczy Ferencz Gyula várába ere, Feleségét, gyermekét ő hamar felkölté, A vízre rakodék, Sarkadban kiszálla, Kölesérett a föld népe rátalála, Ott ő mind népével akada fogságba, Fogva őt bevivék jó Bihar Váradba. A versben foglalt azon kifejezés, hogy a »föld népe« fogta el, arra enged következtetni, hogy Fráter György a népet lázította fel ellene, mint a vidék zsarnoka ellen. íme ő is ellenfelének gyenge oldalát támadta meg, hogy visszaadja neki a fehérvári országgyűlésen vett kölcsönt. így folytatták egymás elleni harczaikat ezen kor főurai, akik magán önző czéljaikat rendesen elébe helyezték a haza közjavának. Hogy meddig maradt Patócsy fogva, adatok hiányában meg nem mondhatjuk. De igen valószinű, hogy nem soká ; mert hiszen Fráter voltaképen csak azt akarta neki megmutatni, hogy ha kötekedni akar vele, ám lássa, mi lesz a következménye. Budai Ferencz is azt mondja, hogy Patócsy »nem sokára szabadon bocsátódott ezen fogságból«, ami annál valószínűbb, mert hiszen elképzelhető, hogy Patócsynak társai, jelesül Petrovich és Losonczy, kik a királyné mellett maradtak, nem engedték sokáig maradni váradi fogságában. E mellett szól az is, hogy a török szultán ismételve követet küldött a királynéhoz, hogy a tanácsosai közötti gyűlölködést megszüntesse. Már a következő 1550-dik évi február 8-kára összehívott országgyűlésnek is az volt a főfeladata, hogy a belbékét, a magyarországi vármegyék és Erdély közötti egyetértést, mely leginkább a királyné tanácsosaitól függött, helyreállítsa. A megjelent rendek közül azok, kik Fráternek párthívei voltak, erősen kikeltek a távollevő Patócsy és Petrovich ellen ; élénk színekkel festették a belviszályból eredő nyomort, és kijelentették, hogy addig nem tanácskoznak, míg a béke helyre nem áll. SZÁZADOK. 1888. VIII. FÜZET, 48