Századok – 1888

Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1

6 IL'OLYI ARNOLD, ság és jogegyenlőség uralkodik a hasonló néposztályok közt ; annak őszinte megismerése, hogy egyformán testvérek vagyunk és egyenjogúak lehetünk még akkor is, ha különböző nemzetiségekhez tartozunk, s a mellett is, ha nem egyikünk vagy másikunk anyanyelve az uralkodó az állami ügyvitelben ; méltatása a nemes tulajdonoknak, melyek például a szláv és német nemzetiségű népeinket díszítik, és melyeknek nemzetünk annyit köszön, ép oly conciliatorius hatással lehetett a nemzetiségi agitációk e korában, mint a milyen emelő hatással voltak a nem eléggé méltányolt iparosra a tudós főpap e szavai : »A közérzet és szükség, a közvélemény, valamint a történet fenhangon hirdeti és követeli a sociális kérdések fölismerését, melyeket az iparnak kell megoldani. . . Hirdetnünk kell tehát az ipar dicsőségét és hasznát, hogy munkára buzdítsunk, mert se nagyhatalmi állás vagy hadak túlnyomó ereje, sem a régi történeti dicsőség vagy új politikai docti'inák nem képesek az ipart pótolni.« íme, folytatja a franczia-porosz háborúra és a commune viszonyaira vonatkoztatván szavait: »Tanúi voltunk újabban egy példátlan nagy háborúnak és conflagrationak, mely egy nem kevésbbé nagy nemzetet levert és kizsákmányolt. De virágzó ipara, szorgalmas munkája, köznépének erénye és vallásossága jobban képesíté a balsors csapásai elviselésére, mint vesztett híres hadi vitézsége, nagyhatalmi állása s eddigi európai diplomacziai túlsúlya. Leküzdötte azokkal egyszerre a háború dúlását, s a belső communisticus lázadás forradalmát. Megbírta vele a legnagyobb hadi sarczot, melyről valaha a történet beszél, megtanultuk belőle az igazságot, hogy a szorgalom és erény, a hazafiság, munka és ipar a hadak erején is túltesz, sok milliárdnyi zsákmány-sarczot is megbír, a legélesebb látású államférfiak terveit és számításait is kijátsza s egy nemzet öntudatát még inkább fokozza.« Valóban alig lehet az ipar dicsőítését magasbra fokozni ! És a ki országos delegatiónknak még iménti tárgyalásait Bécsben figyelemmel kísérte, nem fogja tagadni, hogy Ipolyi eszméi, melyeket Maros-Vásárhelyt magyar hadtörténelmi tanúlmányaiban elmondott, még sokáig nem vesztik el actualitásukat. Annál inkább sajnálhatjuk tehát, hogy beszédét, melyben »a magyar történelmi szellemnek befejezéseűl a nemzeti nevelés szelleméről akart értekezeni, az idegen elemekkel inficiált, közönbös és