Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: A „Milieu” a történelemben. Dr. Ratzel Frigyes: A föld és az ember ford. Simonyi Jenő 659
<665 TÖRTÉNETI IRODALOM. francziáknál van legnagyobb divatja az analógiának. Egy fiatal franczia író, Mougeolle egyik művében1 ) egész szenvedélylyel gyűjtötte azokat össze. Jules Soury az arabokról azt írja, hogy földjük ép oly sivár mint intelligencziájuk. About szerint a finoman tagozott Görögország lakói is finomak, idegesek. Quinet a régi görögök polytheismusát azzal magyarázta, hogy a tenger mindenfelől mossa a görög partokat. Persze nem így, sokkal poetikusabban szól az idézet, de több logika abban sincs. Mougeolle különben sok idézettel túloz, mert néha igazi megfigyeléseket is analógia számba vesz. Azt hiszi, hogy minden analógia eo ipso rosz. Látni fogjuk később, hogy egy nép egyénisége és milieuje közt csakugyan ezer meg ezer kapcsolat létezik, de azt hinni, hogy azokat ugyanazon szóval ki lehessen fejezni — képtelenség ; másrészt pedig valamennyi kapcsolatot kell föltüntetnie az írónak, ha be akarja bizonyítani, hogy az illető nép környezete csakugyan tükre jellemének. Az analógiával testvér másik methodust Buckle fedezte föl, •és Ratzel révén az anthropo-geographiába is bejutott. Ebben a milieu a természeti tünemények és képek által közvetlenül hat- az emberre* A természet nagy tüneményei : például a földrengések és tűzhányó hegyek, a félelem és rettegés érzetét költik föl az emberben, s babonákat szülnek. Ratzel nagy sikerrel czáfolja Buckle e tételét, midőn arra utal, hogy mindezen tünemények csakis pillanatokig tartván, az emberre csakis múlékony hatásúak lehetnek. Részünkről pedig hozzátehetjük, hogy bármily megrázok is azok a veszély pillanatában, a rettegést épp oly rohamosan váltja föl a remény az embernek veleszületett optimismusánál fogva. Mindnyájan, akik szemtanúi voltak földrengések és vulkanikus kitöréseknek, sőt egyszerű árviz-és tűzvészeknek is, egyhangúlag constatálták ez optimismust, mely teljesen elfeledteti a kiállott veszélyeket, s erőnket megtízszerezi. Ez az egyszerű lélektani tapasztalat is eléggé mutatja, mily fonák e theoria, különben Buckle sob se volt erős a psychologiában. A mi másrészt a babonaságot illeti, Ratzel mutatja ki. hogy a babonaság elterjedése és a természeti erők nagyságának különböző fokozatai közt nincs semmi összefüggés. Nemcsak az nem áll, hogy a hol például több a tűzhányó hegy, földrengés, ott nagyobb, a hol kevesebb, ott kisebb a babonaság ; hanem meg fogjuk találni azt a legnagyobb mértékben ott is. a hol nagy természeti tünemények egyáltalán nincsenek. Ha Buckle jobban körülnéz vala, a saját hazájában is szép példáit láthatta volna a babonaságnak, nemcsak a szegényebb néposztály, hanem éppen a művelt és gazdag angol arisztokraczia körében. A természeti tüneményekről való theoriáját Buckle a külön->) Les Problèmes de l'histoire. Paris, 1886. 356 — 362. 1.
