Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - PAULER GYULA: Szent-Gellért csanádi püspök élete és művei írta Karácsonyi János 57

TÖRTÉNETI IIÎODAI.OM, 5.9 aljában, bizonyára nem a legjobb uton, a Rudas fürdőig felvergődve, ott szálljanak át, mikor már a mai Sáros fürdőnél is átkelhettek. Tudjuk, hogy azon a helyen, bol Gellértet megölték, templom épült s e templom emlékével századokon át találkozunk. De hol állott-e templom ? íróink még e tekintetben teljesen meg nem állapodtak, bár jóformán megállapodhatnának s a kérdést tisztába hozhatnák. Kinek feladata volna ez azonban inkább, mint Szent-Gellért életírójának ? ki, hogy a topographiai , kérdésekben is tiszta felfogással bir, mutatja, hogy a mit eddig senki sem mondott ki, pedig a legközelebb eső, legtermészetesebb, ő mondta ki, s Szent-Gellért első temetkezési helyének a pesti belvárosi plébánia templomot ismerte fel. • Nem oszthatjuk teljesen szerző véleményét a Gellért-féle, Batthyány és Endlichernél olvasható úgy nevezett nagy legendáról. Szerző annak 21 első fejezetét egyöntetű egykorú műnek tartja és csak a két utolsó — 22. 23. — fejezetben lát későbbkori hozzátoldást: Ha valami történeti forrást elemezni akarunk, mindenek előtt egészben, úgy kell vennünk, a mint az most előttünk fekszik, így tekintve a dolgot, a nagy legenda, a mint azt a mondseei kéz; irat fentartotta, okvetlenül Nagy Lajos anyjának Erzsébetnek i 1381-ben történt halála után készült, mert hisz ez eseményt még említi. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy régibb forrásokat ne használt, sőt mint a középkori íróknak szokása, régibb forráv sokat teljesen — legfeljebb itt-ott egy pár szóval toldva, módosítva — ki ne írt, fel ne vett volna. Melyek tehát e források? és mely korból lehetnekazok? Haátnézzükanagy legendát, azonnalfeltíinik, hogy vannak benne részek — ilyenek különösen — Endlicher kiadását tartva szem előtt — a 13.14.17. fejezetek — melyek úgy szólván szórói-szóra meg vannak az úgynevezett corsendonki, a Bollandisták által kiadott, kis legendában is. Szerző e kis legendát a XIII. századra teszi, s Batthyányval azt véli, hogy az csak kivonata a nagy legendának. Holott épen az példa, melyre 1 Batthyány ') véleményének támogatására hivatkozik, a mellett szól, hogy a nagy legenda írója olvasztotta a kis legenda némely részeit müvébe. A jelenetet értem Endlicher 14-ik fejezetében, mikor Gellért hallja a kézimalmot hajtó asszony énekét és — a kis legenda szerint könyezve, mondja : boldog asszony, ki kötelességét zúgolódás nélkül vidáman teljesíti! A szent e mondása benn van a nagy legendában is, csak a »könnyezve« (lacrymis perfunditur) van kihagyva. De e mellett van még egy hosszabb beszélgetés, mi Gellért és útitársa Valter közt támadt, mikor az asszony énekét meghallák, és tréfás hangulatban — »riserunt« »episcopus г) S. GciMidi Scripta et Acta 334. 1. 4. jegyzet.