Századok – 1888

Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1

4 IL'OLYI ARNOLD, ezt anélkül, bogy mások érdemeit kisebbíteni, mások babérait Ipolyi koszorújába fonni akarnám. О maga ez incidensből csak annyit mond : »Büszke vagyok, bogy Társulatunk azon első kileucz tagjának egyike voltam, kik azt oly sikerülten megalapítottuk.« Nem kevesebbet köszönhetünk Ipolyinak e tekintetben az által is, bogy a bazai történet iránt mennél nagyobb érdekeltséget gerjesztendő, vidéki nagygyűléseink tekintélyét és fényét emelte. Sokunknak élénk emlékezetében van bizouynyal még azon kitűnő fogadtatás, melyben Társúlatunk 1874-ben Ipolyi püspök székvárosában, Besztercze-Bányán épűgy, mint egyházmegyéje messzeterjedő vidékén részesült. Sem azelőtt, sem azután »ily példátlan fényes és ünnepélyes« módon Társúlatunkat nem fogadták ; noha valóban legkisebb panaszunk se lehet azon szíves vendéglátások iránt, melyekben meghivó gazdáink mindenütt részesítettek. Ipolyi hívei és polgártársai szeretete a püspök iránt is nyilatkozott e pompás fogadtatásban, de ő mind e rokonszenvet reánk hárította és tetézte azon minden fényt háttérbe szorított szivélyességgel. melylyel saját házában Besztercze-Bányán és Bars-Szent-Kereszten bennünket ünnepelt. »Dicsőség a magyar történelemnek!« e fölirat, mely a tiszteletünkre emelt diadalkaput diszíté, volt jelszava mindig, akkor is, midőn gondoskodott róla, hogy látogatásunk emlékét márvány- és ércztáblák jelöljék. Hogy dicsőséget szerezzen a magyar történelemnek és Társulatunk czéljait előmozdítsa, kísérte Ipolyi Társúlatunkat Biiua-Szombatba, Pozsonyba, Kassára, Maros-Vásárhelyre és mondotta »epochalis« megnyitó beszédeit : » A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakúlásáról,« »A magyar iparélet történeti fejlődéséről,« »A magyar hadtörténelem tanulmányáról,« melyekhez méltóan sorakozik » A történelemről és magyar történeti szellemről« az 1885-iki magyar történeti congressuson mondott beszéde. Ipolyi e beszédeiben a történelmet mint az élet mesterét, a, cicerói vitae magistrat mutatta be, midőn »politikai nagy felvilágosúltsággal vonja le következtetéseit a múltból a jelen számára,« és »tárgya actualis politikai lényegét ritka finomsággal úgy egybeszövi az alapos és szigorúan tudományos búvárlattal.« hogy tétovában van a kritikus az iránt, vájjon a tudós történész vagy a mély belátású hazafi politikus érdekelje-e inkább figyelmét.