Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyarország helynevei I. köt. írta Pesty Frigyes 448

454 TÖRTÉNETI IRODALOM. 454 deuten, was ich will«, azaz. szivesen megmagyarázom, a mit lehet, ámde nem lehet mindent megmagyaráznom, a mit szeretnék. —• A »kifejlett nyelvtudomány«, attól ne tartson senki, hogy borzasztókat csinál majd, ha nem az oklevelek után indûl, a mint attól Pesty a VI. lapon tartani látszik. Mert van ám felette sok eset. a hol a legrégibb oklevél sem segít. így nem oklevelek fejtették meg nekem, hogy a Sajó folyó compositum : sav és jow-ból, s hogy az első sót, a másik folyót jelent, az egész szó tehát sófolyót teszen. De miután egyedül a nyelvtudás segítségével megtudtam a Sajó folyó-névnek értelmét, akkor mindenki mondhatta, hogy a Salzbach, Salzach német folyó-nevek a magyar Sajó folyónévvel egy jelentésűek. Azon helynév-magyarázatok, melyeket ott Pesty felhoz, nem a »kifejlett nyelvtudománynak« a tettei, hanem a tudománytalanságéi. Ilyenek a Bonfinius, István ff y stb. deákizálásai is; azok idejében azonban a »kifejlett nyelvtudománynak« még hírét sem hallják vala. Szerző a XXIV. lapon a helynévadás forrásait és eszmekörét mutatja fel. A német nyelv bizonyosan tetemes forrása Magyarország (Erdélyt is hozzá tudva) helyneveinek ; de a szláv és ujabb időben a rumén nyelvek is helynévi források, bár Pesty nem említi meg. Ez hiány. A finn-vogul is helynév forrás volna, még pedig : Anyala, Tápió. Munkesz, Enying, Konda, Mánd, Ilmár, Lonthó, Tild, Kámahára, Szob nevekre nézve. Ez meglep engemet, s azért ki is keresem a könyvben az előhozott helyneveket, de nem találom meg. Igaz ugyan, a könyv nem mutat rendszert, hanem inkább csak azon helynevek gyűjteményét, a melyekről a szerzőnek mondani valója volt. De ettől is eltér sokszor, mert említ helyneveket, a melyekről csak azt mondja, hogy hol vannak, s dűlőt vagy mit jeleznek-e. Minthogy pedig a finn-vogul valami nem kedves dolog a magyar olvasók legnagyobb része előtt: azért alaposan kell finnezni, vogulozni, s ha helynévben találunk finn-vogult, azt bizony ki kell hüvelyezni. En szükségesnek tartottam volna az említett helyneveket legalább azok sorába tenni, a melyek léte pusztán van megemlítve, azon észrevétellel, hogy a finneknél, voguloknál íme hasonló hangú helynevek fordűlnak elő. Helynév-forrásnak a keleti és szláv mythologiát is nevezi, s amabból Dévát és Konyást, ebből meg Krasznát, Dévényt, Ladát, Sivát származtatja. Miért? Keresd az említett helyneveket, nem találod meg ; nincsenek ebben a kötetben. Alkalmasint mind a finn-vogul, mind a szláv-keleti mythologikus helynevek valamely következő kötetben találnak helyet. Ha űgy van, tehát én ebben a kötetben nem is említem meg. Itt nagyon szemszúrók s ártanak a hitelesség hírének.