Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - V. közl. 334

342 СтЕ. lázár miklós. gatása és börtönbe kerülése után kinevezte Hunyad megye főispánjává s ekként két évig szerepelt. Ellene panaszok merültek fel s azok következtében Apaffi a megye kormányzatát Kapv Györgyre bízta, ki még Rákóczi Györgytől kapta a Zólyomi Miklós főispánságát. A megbántott Kún, mind maga mind mások által esedezetta fejedelemnél visszahelyeztetéseért, és a fejedelem, bogy kikerülje mind Kim mind Кару pártfogóinak ostromlását, a tanácsurak Ítéletére bízta ügye eldöntését, kiknek az 1G66 február hóban Eogarastt tartott országgyűlés folyama alatt hozott határozata következtében Kún elesett a főispánságtól. Mint a fejedelmi tábla assessorát találjuk oklevelekben és az assessori czím később is, midőn Küktillő megye főispánja, nevéhez van kapcsolva. E megye főispánja valószínűleg 1667-ben lett. Az 1674-ik év végén, a Bánffy Dénes elfogatása idejében, rövid időre helyettesítették kolosvári főkapitánnak. Apafi dec. 23-ki levelén a kiilczím: »Generoso Stephano Kun de Osdola comiti Comitatus de Kükiillő supremo, ас tabulae nostrae judiciariae jurato assessori, nec non capitanco substitute civitatis nostrae Kolosvár.« 2) Nagykorú fia volt 1682-ben, mi kitűnik a Rosnyai Dávid részére kiállított kezeslevélből, melyben magát »idősb« Kún Istvánnak írja.3) Veje, Bethlen Miklós, nyilatkozatából látható, *) hogy Tököli Imréhez csatlakozott 1690-ben, kinek pártján Bukarestben találjuk 1691. szent Mihály havának 24-ik napján.5

) Ugyan veje írja, de az évet nem jelöli meg, hogy »sok bételék az szegény Kún Istvánon, minden gyermeke meghala, maga azután szegény és becstelen állapotban halt meg.« Marosnémeti Gyulay Ferencz. (Lásd Udvarhelyszék.) Gyulay Ferencz, a váradi főkapitány Gyulay Ferencz és Szenterzsébeti Pécsy Margith fia. Udvarhelyszékben anyjától örökölte az andrásfalvi jószágot. Egy adat szerint, melynek kutforrására nem emlékszem, Apafinak főasztalnokja 1668-ban.6

) 1) Hü szolgálatait felhozta. Bethlen János az ügy leírásában írja: »sub initio regiminis Apaffio charissimus, evilesceute aliis succedentibus favore eius.« 2) Tört. Tár. 1881. évf. 733. !. 3) Ugyanott 1883-Ы évf. *) Önéletírása. 5) Tört. Tár. 1884. évf. 140. I. 6) Valószínűleg reá és nem atyjára vonatkozó ez adat.