Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

horvát-dalmátország elfoglalásáról. 327 «сорum et eiusclero et Madio abbate, et Ureone abbate« vagyis a püspök és papság szerepe — kétségbevonhatatlan szavakkal kifejezve — már csak a tanúskodásra szorítkozik. y) Ez interpolált példány készítésének oka kétségtelenül az volt, bogy az apáczák, helyesebben talán képviselőik, sokféle — nem mindig igazságos 2) pereikben, talán valami tudatlan bíró miatt, mások példájára oly oklevelet akartak szerezni, mely ama kor formái, kívánalmainak is megfelelt, a melyben épen szükség volt rá, s az író, ki a regestrumot összeírta, ezt is a monostor oklevelei közt találta és szinte beírta. 8) A registrum ez első részében bárom királyi oklevél is van, melyek a kolostornak szintén ily mentességet, ily szabadságot biztosítanak. III. Kresimir Péter király 1066-ban »Lőrincz spalatoi érsek és országa minden püspökének engedélye, István herczeg és Horvátország több ispánjának helyeslése mellett« »királyi szabadságot« — regiam libertatem — ad a kolostornak. Okleveléből megtudjuk, hogy Cicca a király testvére - soror — volt, mit azonkívül még csak egy Racki által gyanúsnak jelzett oklevélben találunk, 4) és Cicca maga, bár a kolostor alapításáról fennmaradt oklevéltöredékben bőven megismertet családi viszonyaival, elfelejt megemlíteni. Ha ez oklevelet összehasonlítjuk Kresimir fennmaradt többi tiz oklevelével, mely közül azonban hármat maga Racki is gyanúsnak tart : azonnal feltűnik a nagy különbség köztük, és a szóbanforgó jadrai oklevél közt, feltűnik különösen különbözése a belgrádi Szent-János szerzetes és Szent-Tamás apácza-zárdának hason mentességet adó oklevelektől, melyekhez pedig, tekintve a tárgy rokonságát, leginkább kellene hasonlítaniok.5

) Nem vitatom én, hogy III. Kresimir király kanczelláriájában a gyakorlat már oly teljesen meg lett volna állapítva, hogy a legkisebb eltérés attól már valami oklevelet gyanússá tenne, de ha azt találjuk, hogy a szóbanforgó oklevélben a király mellett püspökök is megerősítik az oklevelet a »laudo« formulával, melyet a XII. századbeli magyar királyok dalmát tárgyú okleveleiben olvasunk ; ha azt találjuk, hogy III. Kresimir király, a byzanczi császár neve alatt, »Duka in Constantinopolios imperante« datál, mit a görög a fennhatóságot elismerő dalmát városokban, s horvát magán emberek !) Racki i. h. 157. 1. 2) V. ö. a sz. Chrisogon zárdával való perüket 1134. Kukulj., II. 29.1. 3) Ily interpolatio több példáját találjuk Rackinál i. h. 51. 67. 11. ugyancsak a jadrai apáczák regestrumában, a hol azonban az eredeti is gyanús. 81. 91. 11. *) Racki i. h. ß 7. 1. B) Racki i. h. 51. 74. 11.