Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

328 pauleR gyula. is, e városok lakóira vonatkozó oklevelekben, mint korhatározót használtak, de a mi a királyi oklevelekben — a belgrádi Szent-János kolostor alapító levelének hamisított példányán kivűl - sohasem fordul elő : ezek — nem is említve a keltezés némi különszerííségét már mégis oly eltérések, melyeket egy könnyen megmagyarázni nem lehet, melyek az oklevél hitelessége ellen komoly gyanúra jogosítanak. Hasonlókép nem ment minden gyanútól Zvonimir király oklevele sem, melylyel 1087-ben III. Kresimir Péter király szabadság-levelét megerősíti : »regali jure subscribo libertatem.« Zvonimir kilencz ismert oklevele közt, melyek közül azonban Racki csak ötöt tart kifogástalannak, egy sincs, melyben a »laudo« formula, mint itt, előfordulna.1) A jadrai Szűz-Mária apáczák registrumában tehát már két carta libertatist találtunk, melyek gyanúsak, egy pedig Racki véleménye szerint is határozottan interpolált. A negyedik Kálmán király szabadalomlevele 1102-ből, — úgy vélem — méltó e társasághoz. A mit róla mindenekelőtt constatálni kell, az. hogy a mi a megerősítő tanúk neveit illeti, rendkívül rössz, mi vagy onnét van, hogy a leíró nem tudta jól olvasni a neveket, vagy - a mi valóbbszinű, de szintén nem emeli az oklevél hitelességét — az előtte fekvő példány volt igen hibás. Ennek tulajdonítom, hogy acriensis és zagoriensis püspökökről van szó, kikben az egrit — ez még hagyján — sa zágrábit — ez már nehezebb — vélik felismerni, hogy e püspököket Procopius és Singidunusnak hívják, mely nevek — az egyik, a görög egyház szentje, a másik a régi római világra emlékeztet — legalább is szokatlanok egy XII, századbeli magyar püspöknél. Nyilván corrumpálva van — s úgyis magyarázzák — Clodia e helyett Keled, Arnej talán Erney, Yochan talán Bukan. A mi a tartalmat illeti, az némileg Kresimir fennidézett oklevelére támaszkodik, csakhogy annál bővebb, részletesebb. Míg III. Kresimir Péter oklevelét lehet még úgy magyarázni, hogy ő — habár nem is volt Jadra királya a kolostornak a falakon kívül eső birtokaira nézve adta meg a mentességet : Kálmán oklevele oly hangon beszél, a minőn más, mint Jadra ura nem beszélhet. »Állandó békét és királyi szabadságot« — »perpetuam pacem et regiam libertatem« ad a kolostornak, mely Jadraban van, »hogy az apáczák ott, (t. i. Jadraban) Istennek ajánlva élhessenek és hozzá magam és országom javáért biztonságban imádkozhassanak« »ut ibi Deo devote degentes, secure deum interpellare pro me et pro statu mei regni valeant.«2) Biztosíthatja-e valaki az apáczáknak, hogyJadrában békén élhessenek, bizton imádkozhassanak, ki Jadrát nem Racki i. h. 145. 1. 2) Kukuljevic II. 5., Fejérnél némi eltéréssel II. 31.1.